Jézus a híres Olajfák-hegyén elmondott beszédében szólt arról a korról, amikor a „gonoszság (törvénytelenség) megsokasodik, és a szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24,12). Ebben a próféciában a kulcsfogalom az anómia, ami a törvény (nomosz) szó elé tett fosztóképzővel egyaránt jelent törvénytelenséget és törvény nélküliséget is. A szó modern értelmezése szerint anómiáról akkor beszélhetünk, ha „a társadalomban a közös értékek, normák meggyengülnek, és a társadalom szabályozó hatása nem vagy nem eléggé érvényesül”.
Ma sok zavar van akörül, hogyan viszonyuljanak a keresztény hívők azokhoz a törekvésekhez, amelyek nyíltan megkérdőjelezik az általuk vallott értékeket. Az egyik felfogás szerint nincsenek univerzális, kortól független alapelvek, ezért a mindenkori társadalomnak joga, hogy újrafogalmazza a „közös értékeket, normákat”, és ezt kötelesek tudomásul venni azok, akik még a hagyományos normarendszerhez ragaszkodnak. Ennek még radikálisabb változata az, amikor az utóbbiaktól elvárják, hogy önként adják fel a tradíciójukat az új korszellemnek megfelelően.
Vannak, akik ezt a „progresszív metamorfózist” buzgón és lelkesen megteszik, mint például azok a különböző felekezetekhez tartozó püspökök, akik a házasság bibliai alapjait megtagadva adnak össze egynemű párokat. Természetesen az ilyen egyházi vezetőket a szekuláris média ünnepli és követendő példaként állítja a konzervatív, homofóbnak bélyegzett püspökök és hívők elé.
2023.04.21. (XXVII/16)
