„Bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk” – állapítja meg Wade Watts a Ready Player One című sci-fiben, amit öt évvel ezelőtt Steven Spielberg vitt vászonra Ernest Cline könyve alapján. A nagy sikerű történet 2044-ben játszódik egy világégést követően, ahol a szerencsétlen közemberek jobb híján egy OASIS nevű virtuális világba menekülnek, és valósítják meg önmagukat – miközben dohos, szakadt putrikban gubbasztanak, egy VR-szemüveggel a fejükön. A főhős Wade Watts, egy teljesen átlagos fiatal srác, aki szegény körülmények között tengeti mindennapjait, és az OASIS-ben talál menedéket a való világ problémái elől. Az egész sztori tele van elképesztően menő retro/popkulturális utalásokkal és rejtélyekkel – miközben végig arra keresi a választ, hogy hol húzzuk meg a határt a valóság és a virtuális világ között.
Steven Spielberg filmjét 2018-ban mutatták be a mozik, és bár már akkor sem tűnt teljesen szürreálisnak a témafelvetés, kicsivel később az egész világot a szobáiba, képernyők és internet elé „kényszerítő” pandémia – és az azóta tartó folyamatos, húsba vágó válságok sora – egy csapásra realitássá tette a science-fictiont. Arról nem is beszélve, hogy amióta az addig megszokott, nyugodtnak mondható, kényelmes nyugati életmódunk fenekestül felfordult, párhuzamosan – az addig is brutális léptekben vágtató – technológiai fejlődés szintet ugrott, amikor tavaly ősszel a nyakunkba zúdították az újfajta mesterséges intelligenciát. Nem csoda, hogy fejlesztők, tudósok, techvezérek sora kongatja a vészharangot: búcsút inthetünk az eddig ismert világunknak, ha nem lassítjuk a folyamatokat.
Pedig a változás nem ma kezdődött, lassan felnőtt lesz az első olyan generáció, amelyik már az okostelefonok világában szocializálódott, így nincs is arról tapasztalata, milyen az, ha valakinek nincs a tenyeréhez nőve egy érintőképernyő. Ha túlzásnak tűnne az előbbi megállapítás, íme néhány tény a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) friss tanulmányából, amiket a témában készített. A 8–15 éves korosztály naponta átlagosan 234 percet, azaz naponta közel 4 órát bámulja a telefonját, az életkor növekedésével pedig párhuzamosan nő a készülékhasználat átlagos ideje. A kütyühasználat már óvodáskorban elkezdődik: a legfiatalabb korosztály elsősorban rajzfilmeket és gyerekdalokat néz a Youtube-on és különböző meseoldalakon.
2023.06.09. (XXVII/23)
