A Németh Sándor vezető lelkésszel készült interjú második része itt érhető el.
Amikor Pál apostol a „nehéz időkről” írt Timóteusnak, fölsorolta az emberi jellem lealacsonyodási formáit, és utalt rá, hogy olyan személyekről beszél, akik kívülről „kegyesnek” és istenfélőnek látszanak. Ha ma a keresztény világot megnézzük, kijelenthető, hogy az egyház már belépett ezekbe a nehéz időkbe?
– Kaotikus jelenségek tapasztalhatóak az egész keresztény világban. Szinte nincs olyan keresztény irányzat, ahol az elmúlt években ne történt volna szakadás, szétválás, illetve bizonyos doktrinális viták miatti ellenségeskedések. Említhetjük az azonos nemű házasságokkal és a homoszexualitással, de ugyanígy az egyházi tekintéllyel kapcsolatos vitákat is. Álláspontom szerint ezen gyakran teológiai színezetű ellenségeskedések mögött valójában a hittől való elszakadás, a testi élet, vagy – Pál apostol szerint – a testi kereszténység áll. Olyan személyekről van szó, akik nem születtek újjá, vagy újjászülettek, de nem az Isten Igéje alapján élik a keresztény életüket, illetve szolgálnak. Az elmúlt évtizedekben nagy tömeg csatlakozott, különösen a karizmatikus evangéliumi gyülekezetekhez, ahol jelentős bibliaismeretre tettek szert, de gondolkozásmódjuk, életvitelük nem változott meg úgy, ahogy Isten azt elvárta tőlük. Gyakran azt tapasztalom, hogy ezeknek a doktrinális vitáknak és ellenségeskedéseknek semmi más célja nincs, mint az Isten Igéje alapján elfogadhatatlan életvitelek védelmezése. Teljes mértékben igaz a mai korra is Pál apostol próféciája, hogy a kegyesség látszatát megtartják, de megtagadják annak az erejét, ami az igazságból és a Szent Lélek követéséből származik. Isten Igéje azt mondja, hogy az igazság által leszel erős, az igazság nélkül pedig nem tud hiteles lenni a keresztény élet és szolgálat. Az igazságtalanság a bűn, és ma a bűnös állapot, a személyes bűnök relativizálásával, illetve tagadásával van probléma. A keresztény világon belül is erőteljesen terjed és hat a szekularizáció.