A primordialisták a nemzetet egy ősi és szakadatlanul létező természetes valóságnak tartják, ami közös terület, nyelv és törzsi kötelékek mentén szerveződött.(Forrás: Wikimédia Commons / Feszty Körkép)
A népek eredete régóta foglalkoztatja az emberiséget. Különféle nyelvet beszélő, eltérő vallású és kultúrájú népekről már az emberi történelem kezdeteitől fogva beszélhetünk. Némelyek köztük évezredek óta őriznek olyan sajátos etnikai, vallási, illetve kulturális karakterjegyeket, amelyek máig identitásteremtő erővel kovácsolnak egybe nemzeteket (pl. a zsidóság), míg mások látszólag eltűntek a történelem színpadáról (pl. az ókori egyiptomiak). Bár a nacionalizmusok a 19. században váltak tömegeket mozgató trenddé, és ekkor jöttek létre a modern értelemben vett nemzetek és a rajtuk alapuló nemzetállamok, a nemzet mint közösségi forma ezt jóval megelőzve kísérte végig a különféle kultúrákat produkáló emberiség történelmét.
A különböző nacionalizmuselméletek eltérő választ adnak arra, hogy az egyes modern kori nemzetek eredete milyen régre tekint vissza, kialakulásuk mennyire volt szerves, vagyis alulról felfelé építkező folyamat, vagy mennyire mesterséges és az elitek által a néptömegekre erőltetett kísérlet, illetve hogy a nemzet és a nemzetállam egy stabil valóság vagy egy meghaladható (illetve haladandó) és mesterséges fantáziaszülemény, divatos szóval élve „társadalmi konstrukció”.
Ezek az ellentétek járulnak hozzá ahhoz a kettősséghez, ami manapság az embereknek a nacionalizmushoz vagy akár a korábban fontos nemzetegyesítő jelképekhez fűzött viszonyát jellemzi. Ekképpen lehetséges, hogy a nemzeti zászlók meglebegtetése egy futballmeccsen ma Európában egyszerre fűthet valakit büszke hazaszeretettel, míg más retteg tőle, mint a fasizmus és nácizmus nyilvános megnyilatkozásától.
2024.04.05. (XXVIII/14)
