hetilap

MEGALKUVÁS NÉLKÜL! Az elmúlt évben a Hetek minden korábbinál élesebben állt ki az igazság mellett: legyen szó a keresztény értékek védelméről, vagy az Izrael melletti kiállásról. Fizessen elő Ön is, hogy jövőre is folytatni tudjuk ezt a munkát: részletek a hetilapban és a hetek.hu/elofizetes oldalon.

  Az előző részben a rendszerváltás és a ’90-es évek eseményeivel foglalkoztunk. Hogy látod az ezredforduló óta eltelt időszak fejleményeit?

’98 és 2002 között nagyon éles támadás indult a gyülekezet ellen. Ennek elsősorban külső, politikai okai voltak, egyeseket pedig fel tudtak használni a közösségen belülről is. 18 eljárás indult ellenünk. Az akkori Fidesz–FKgP–MDF koalíció minden követ megmozgatott, hogy a velünk kapcsolatos vádakat igazolja. Az erőfeszítések ellenére ez nem sikerült, mert a vádak valótlanok voltak.

A Hack Péterrel készített interjú első részét ide kattintva érheti el.

A gyülekezet az első Fidesz-kormány éveit üldözött közösségként élte meg. A 2002-es baloldali győzelem pedig megkönnyebbülést jelentett. Nem mintha baloldaliak lennénk, hanem mert az üldözöttségből kikerültük.

Sosem kerestük a konfliktust az állammal, csak ha arra kényszerített bennünket, hogy a saját bibliai meggyőződésünkkel szembehelyezkedjünk. A Hit Gyülekezetét mindig az hajtotta a politikában, hogy az állammal kapcsolatos bibliai elveket megtartsuk (tehát lojálisak legyünk), de küzdjünk az ellen, hogy a hatalom arra kényszerítsen keresztényeket, hogy választaniuk kelljen aközött, hogy vagy a Bibliának engedelmeskednek, vagy az állam által alkotott jogszabályoknak.

Egyes nyugati országokban keresztény orvosok, egészségügyi dolgozók nem tagadhatják meg még lelkiismereti alapon sem, hogy abortuszokban közreműködjenek. Bizonyos államokban bűncselekménynek akarják nyilvánítani a bibliai értékek képviseletét. A 2002-ben hatalomra került magyar kormány ezt nem tette, és nem üldözte tovább a gyülekezetet.

Ekkor jött egy nyolcéves időszak, amikor a közösségünket hagyták élni. A gyülekezet azonban nem támogatta a kormányzatot. Közben pedig az országban egyre rosszabbul mentek a dolgok.

Névjegy

Hack Péter a Hit Gyülekezete lelkésze, egyetemi tanár, a Szent Pál Akadémia tanára és szenátusának tagja, az ELTE Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék tanszékvezetője. 1988-ban alapító tagja volt a Szabad Demokraták Szövetségének, 1990 és 2001 között a párt ügyvivője. 1990 és 2002 között országgyűlési képviselő, 1994 és 1998 között az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának elnöke. Az SZDSZ-ből 2002-ben lépett ki, mert egyre kevésbé értett egyet volt pártja politikájával.

  Mi a helyzet az ATV-vel?

Az ATV nem felekezeti televízió, soha nem is volt az. Amikor a gyülekezet tulajdont szerzett az ATV-ben, annak stábja, szerkesztősége és saját nézőközönsége volt. A gyülekezet mindig szabadságot adott a szerkesztőknek. Emlékeim szerint mindössze két elvárást fogalmazott meg. Az egyik, hogy a bibliai erkölccsel nyilvánvalóan szemben álló pornográfia, okkultizmus, alkoholizálás és dohányzás nem jelenhet meg a csatornán hirdetések formájában sem (ezzel reklámbevételekről is lemondott a tévé). A másik pedig, hogy a televízió nem lehet terepe a gyűlöletkeltésnek, a politikai ellenfeleket személyükben támadó, megsemmisíteni akaró műsoroknak.

Ezt leszámítva a csatorna menedzsmentje, szerkesztői, műsorvezetői szabadon választják meg, hogy milyen értékeket közvetítenek. Kétségtelen, hogy az ATV inkább baloldali értékeket közvetít, de nem azért, mert a gyülekezet baloldali: nagyon sok mindenben én magam is a jobboldalra kerülök, más témákban viszont a baloldallal értek egyet. Megjegyzem, ez is zavarba hozza a kritikusainkat.

Visszatérve az ezredforduló óta eltelt időszakra: 2009-ben a Pew Research készített egy kutatást arról, hogyan ítélik meg a rendszerváltást 20 év után a kelet-európaiak. Magyarországon voltak a leginkább kritikusak az emberek: itt csalódtak a legnagyobbat a politikai és a gazdasági rendszerváltásban is. A Fidesz ezt jól ismerte fel, és ezért hirdetett meg egy újabb rendszerváltást 2011-ben, húsvéti alaptörvénnyel, új alkotmánnyal.

Ez egy kommunikációs megoldás volt. Az SZDSZ-t kiáltották ki bűn­baknak, amire rá lehetett olvasni az elmúlt 20 év minden bűnét, hibáját. Kétségtelenül történtek hibák, nem véletlen, hogy az emberek kritikusan viszonyultak, de ezekben messze nem volt olyan meghatározó az SZDSZ, mint amennyire most az ellenfelei állítják. Viszont ezt lehetett mumusként kezelni, hogy mindenért, ami rossz volt ’90-től 2009-ig, azért alapvetően az SZDSZ a hibás.

Kezdetben a baloldal is örült ennek, mondván: amiatt vesztettek, hogy túlzottan beengedték az SZDSZ-t. Voltak nemzeti baloldaliak, akik korábban az MSZMP-hez tartoztak, majd a Fidesz oldalára álltak (pl. Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre, Szili Katalin és mások). Ők is azt állították: az ősbűn az volt, hogy az SZDSZ-szel szóba álltak. Ez azért is volt lehetséges, mert mire ez a narratíva megjelent, addigra nem maradt senki, aki az SZDSZ oldaláról a tényeket feltárta volna.

  Talán az SZDSZ-kapcsolatnál is nagyobb indulatokat vált ki ma egyes körökben, hogy a gyülekezet nem protestál a Fidesz-kormánnyal szemben…

A 2010-es választás meghatározó volt. A lakosság 80 százaléka elutasította azt, ami addig nyolc évig zajlott. Ebben benne volt a Fidesz közel 53 százalékos többsége, a Jobbikra leadott mintegy 20 százaléknyi szavazat, és az LMP-re leadott szavazatok száma is. Ez nagyon erőteljes elutasítást jelentett. Valószínűleg a gyülekezeten belül is hasonló arányban voltak elégedetlenek a kormánnyal.

Akik most a gyülekezetet politizálással vádolják, azok jelentős része nem a politizálás tényét sérelmezi, hanem hogy nem úgy politizálunk, ahogy ők szeretnék. Baloldali és liberális barátainknak semmi bajuk nem lenne, ha kormánykritikusan nyilvánulnánk meg, ahogy nincs bajuk azzal sem, hogy más felekezetek lelkészei ellenzéki gyűléseken szónokolnak és a kampányban aktívan részt vesznek.

Németh Sándor soha nem volt parlamenti képviselő (jómagam a parlamenti évek alatt még nem voltam lelkész, és Mészáros István sem), a Fidesz kampányaiban, választási gyűlésein soha nem vett részt, nem ül ott a Várkert Bazárban a miniszterelnöki évértékelőn, nincs ott Kötcsén és Tusványoson sem, ahogy mások sem a gyülekezet vezetői részéről vagy a gyülekezet nevében. Nem veszünk részt ezeken a fórumokon, nem is szoktak meghívni bennünket. Tehát nem igaz az, hogy a gyülekezet a jelenlegi kormányzatot támogatná.

Az viszont igaz, hogy vannak elemek a mostani kormány politikájában, amivel a gyülekezet egyetért, és amivel a baloldal kétségtelenül szemben áll. Egyetértettünk a migrációs politikával, mert az a meggyőződésünk, hogy az iszlám mögötti szellemi erők a zsidó–keresztény kultúrkörnyezet számára halálos veszélyt jelentenek. (A 2023 októbere óta újra fellángoló nyugat-európai antiszemitizmus ezt kétség nélkül igazolja.)

Nem mi javasoltuk a kormánynak, mit lépjen, de egyet­értettünk a döntésével. Azon zsidó barátainknak, akik ezt számonkérik rajtunk, érdemes megnézniük, hogy Franciaországban, Angliában milyen helyzetbe kerültek a zsidók és az őket támogató keresztények. Hollandiá­ban például evangéliumi keresztények irodáit támadták meg az utóbbi hetekben, csak azért, mert támogatják Izraelt.

Genderügyben szintén elfogadjuk, amit a kormány, illetve az Alaptörvény képvisel, mert a Bibliával megegyezik, hogy két nem van, férfi és nő, és ebből következik, hogy „az anya nő, az apa férfi”, ahogyan azt az Alaptörvény rögzíti. Soha nem gondoltuk volna, hogy ezt bele kell írni az Alaptörvénybe, de ennek ma már komoly szerepe van. A családpolitikával is egyetértünk. A teherbíró képességgel megáldott családokat támogatni kell, és fontos ösztönözni az embereket arra, hogy vállaljanak gyerekeket és nagy családot alapítsanak.

Ezeket a Fidesz kormányzati politikává tette, az ellenzék pedig küzd ellenük. Én keresztényként nem tudnék jó szívvel szavazni olyan pártra, amely arra törekszik, hogy lebontsa a határkerítést és beengedjen mindenkit. Nem tudnék olyan pártra sem szavazni, ami azt képviseli, hogy az egyedülállóság vagy az azonos neműek házassá­ga értékesebb, mint a társadalom reprodukcióját és jövőjét jelentő család. Ki fogja eltartani az idős generációt, ha nem születnek gyerekek?

Erre jön a válasz, hogy „majd a migránsok”. Jól látható ez az illúzió Észak-Amerikában és Nyugat Európában is, hogy úgy vélik, ha a zsidó–keresztény értékrend alapján élő társadalmak által felhalmozott jólétbe belépnek más kultúrában szocializálódott emberek, majd integrálódnak ezen értékrendbe. Ez azonban tömegméretekben hamisnak bizonyult. A második, harmadik generációs bevándorlók gyerekei erőteljesebben kötődnek a harmadik világbeli kultúrához, mint a nyugatihoz. Profitálnak mindabból, amit ez a kultúra létrehozott, de elutasítják annak alapértékeit, például a vallásszabadságot és az emberi méltóság tiszteletét.

  Sok szó esett a gyülekezet társadalmi programjáról, amiből több minden az elmúlt években látszik megvalósulni (például az Izraelhez való viszonyulás). Mik azok a területek, ahol a gyülekezet szempontjából megvalósult a rendszerváltás, és hol kell még felzárkóznia Magyarországnak?

Szerintem a rendszerváltás alapvetően mindazok számára megvalósult, akik a korábbiakhoz képest nagyobb szabadságot akartak, hiszen ma jóval szabadabban élnek az emberek. A 45 év alatti korosztály ezt nem érti, talán nem is hiszi el, de akik éltek abban a rendszerben, jól tudják.

Kétségtelenül megnőttek a társadalmi különbségek: a leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti távolság növekedett. Ugyanakkor nem minden gazdag gazember, és nem minden szegény áldozat. Nem az osztályharc, a kizsákmányolás és az elnyomás határozza meg, hogy kik a gazdagok. Az emberek lehetőségei is sokkal szélesebbek: jobb ma Magyarországon élni, mint a rendszerváltás előtt.

Ugyanakkor nyilvánvalóan vannak kudarcok is. Ezek közül kiemelkedik, hogy (főleg az állami szférában) nem jött létre olyan kultúra, amely a teljesítmény és a munka alapján ad előrelépést. A magánszférában viszont igen: a piacgazdaságban, a nyugati cégeknél, a vállalatoknál nem a kapcsolatok döntik el, hogy kiből mi lesz.

Az állami szféra tekintetében azonban a jelenlegi rendszerrel biztos, hogy kritikusak lehetünk. A közhivatalokban, állami pozíciókban, állami megrendelésekhez való hozzájutásban nem az érdem és a teljesítmény a meghatározó továbbra sem. Tulajdonképpen van egy magyaros felütése a piacgazdaságnak, ami miatt a rokoni, baráti, ideológiai kapcsolatok a meghatározóak.

A vallásgyakorlásban nem ütközünk korlátokba, fenn tudunk tartani családbarát intézményeket anélkül, hogy genderideológusok rohangálnának be tüntetni. Tudunk Izrael melletti vagy Izraellel foglalkozó rendezvényeket tartani izraeli vendégekkel anélkül, hogy az utcán vagy benn a termekben palesztin terroristákat támogató tüntetők üvöltöznének. Ez nagyon sok nyugat-európai városban vagy amerikai egyetemen nem lehetséges már. Ezért úgy gondolom, hogy keresztényként különösen nem szabad hálátlannak lenni mindazért, ami bekövetkezett. Ugyanakkor maradt a következő generációknak is tennivaló.

  Hogyan látod a magyar demokrácia kilátásait? Egyrészt azon belső kihívás alapján, amit az elmúlt év politikai változásai jelenthetnek, másrészt azon kihívások alapján, amiket a külvilág képvisel (lásd: a romániai, grúziai kaotikus események).

Világosan kell látni, hogy jelen pillanatban a nyugati világon belül a politikai választóvonal nem a bal- és a jobboldal között van. Szinte azt lehet mondani, hogy e két tábor gazdasági vagy politikai értékrendje ma már alig megkülönböztethető. Ezt jól láttuk az amerikai választásoknál is. Ezért a fő kérdés a globalizáció, illetőleg a szuverenitás.

Ebben a Szentírás nagyon világos álláspontot foglal el. Ahogy az előző részben is hangsúlyoztam, Bibliában hívő emberként hiszünk abban, hogy nincs új a nap alatt, és ezért a birodalmakra úgy nézünk, ahogy a Bib­lia leírja őket: mindegyikük negatív szerepet játszott a történelem során. A próféciák alapján az utolsó idők­ben egységes világbirodalom fog létrejönni. Nem hiszünk abban, hogy ezt meg lehet akadályozni, de hi­szünk abban, hogy lehet hátráltatni, ahogy Pál apostol is ír erről.

Ebben a küzdelemben alapkérdés, hogy egy politikai párt az egységes globális világrend alapján működik, annak létrehozását mozdítja elő, vagy a szabad nemzetek szövetségére épül. Pál apostol az athéni beszédében hangsúlyozta, hogy Isten határozta meg a nemzetek határait. Ezért a határok tisztelete fontos politikai kérdés.

Nagyon lényeges szempont az is, hogy a hatalom befolyásolható legyen a választók által. A globális hatalom ugyanis befolyásolhatatlan. Minden olvasó gondolja végig, fel tudja-e sorolni az újonnan megválasztott Európai Bizottság tagjainak vagy a magyar európai parlamenti képviselőknek legalább felét. Valaki meg tudja-e mondani, hogy milyen kérdésekkel foglalkozott az EP az elmúlt héten? Milyen döntéseket hozott a Bizottság? Pedig ez még csak Európa, de már olyan messze van tőlünk, hogy az emberek többségének, sőt sokszor még a témában nyilatkozó szakértőknek sincs fogalmuk róla.

Én sokat foglalkozom a politikával, de nem vagyok benne biztos, hogy az újonnan megválasztott huszonegynéhány biztos közül háromnál többet meg tudnék nevezni. Miközben azt azért az emberek többsége tudja, hogy kik a magyar miniszterek, illetve hogy hívják a helyi polgármestert.

Mi azt szeretnénk, ha a teremtett világ a Teremtő akarata szerint formálódna. Ebben a politikusok is szerepet kapnak. A Biblia rámutat, hogy mikor az egyiptomi uralkodó szerette Józsefet és Izraelt (vagyis Jákóbot és családját), az lehetővé tette, hogy egy családból többmilliós nemzet jöjjön létre. Aztán jött egy másik uralkodó. Egyiptom ugyanaz maradt, a klímája, földrajzi fekvése nem változott, de a politikai rendszerváltás komoly átalakulást hozott, és az új fáraó az újszülött zsidó fiúgyerekek megölésére adott utasítást.

Egy másik példa a perzsa Círusz szerepe, aki miután elfoglalta Babilont, kiadott egy ediktumot és megengedte, hogy a zsidók visszatérjenek, és felépítsék a jeruzsálemi Templomot. Ez is politikai változás volt.

Akik a Bibliára hivatkozva azt mondják, hogy a politikától távol kell maradni, nagy bajba kerülhetnek, mert lemondanak a védekezés jogáról. Látni például, hogy milyen nehéz helyzetben találják magukat felekezetek, amikor a vezetőjük egyenlőségjelet tesz a migráció elutasítása és az abortusz közé, mintha ugyanolyan jogfosztás lenne a kettő. A Bibliában viszont nem látjuk, hogy a migráció ugyanolyan jog volna, mint az élethez való jog.

Ma a hagyományos bibliai értékek lebontására politikai mozgalmak szerveződnek. A globalista filozófia és ideológia végtelenül intoleráns. Szerves része az eltörlés kultúrája, hogy aki mást gondol, azt megbélyegzik és virtuálisan kiirtják, kitörlik, hogy ne szólalhasson meg a közösségi médiában.

Elon Musk ütött egy nagy rést azon a törekvésen, ami arra irányult, hogy létrejöjjön egy rendszer, ami megmondja, hogy mik azok a vélemények, amik egyáltalán szabadon megjelenhetnek. Ebben a kialakulóban levő struktúrában ugyanis minden egyéb, így például a bibliai igazságok hirdetése is gyűlöletkeltőnek, kriminálisnak számít (lásd a Päivi Räsänen-ügyet). A Hetek és a Hit Rádió is rendszeresen szembesül azzal, hogy a YouTube vagy a Facebook cenzúrázni akarja azokat a megszólalásokat, amikről bizonyosan állítható, hogy nem gyűlöletkeltőek.

Ők szeretnék a Bibliát gyűlöletkeltőnek nyilvánítani. Ezen szintén nem csodálkozunk, mert a Jelenések könyve alapján az utolsó időkben Isten által Izraelhez küldött két prófétát az emberek úgy fogják majd látni, mint akik gyötrik őket. Ezért örülnek majd annyira pár napig, amikor megölik őket, mert kínzó erőnek fogják tekinteni az igazságot.

Minden emberben, a hitetlenekben is van lelkiismeret. Nagyon sok politikai programot a lelkiismeret-furdalás elfojtásának szándéka vezet, és ezért akarják elhallgattatni azokat a nézeteket, amelyek a lelkiismeretüket zavarják.

Ez is élesen cáfolja azt a keresztény megközelítést, hogy nekünk nem kell foglalkozni a politikával. Ki fogja akkor megállítani a keresztény értékeket felszámolni akaró politikai törekvéseket? Hiszen ezek gyűléseket szerveznek, pénzt gyűjtenek, NGO-kat hoznak létre, pártokat, képviselőket támogatnak… Őket ki fogja leleplezni és megállítani?

Azt gondolom, minden kereszténynek szerepe van ebben, és ezzel el is kell számolnunk Isten előtt, hogy vajon segítettük-e annak a birodalomnak a létrejöttét, amiről a Biblia úgy beszél, mint ami ki fogja váltani az emberiség fölötti végső ítéletet és a világkorszak végét. Ez az ellenállás némelyeknél abban nyilvánul meg, hogy elmennek a választás napján és leadnak egy szavazatot. Van, akinek annyi, hogy a nyilvánosság különböző fórumain kifejti a véleményét, másnak meg annyi, hogy a munkahelyén vagy az iskolájában mer szembeszállni a keresztényellenes nézetekkel.

A felelősség azonban mindnyájunk vállára ránehezedik: segítjük-e ezt a birodalmat létrejönni, vagy pedig gátoljuk? Élünk-e a rendelkezésünkre álló lehetőségeinkkel vagy tékozlunk?