A nagymecsetből kiszorultak imádkozó hada néz velünk szembe Medinában.(A cikkben szereplô képek a szerzô felvételei)
Mint előző cikkünkből is kiderült, Szaúd-Arábia több mint olaj és sivatag. Ám hiába sok letűnt civilizáció és vallás emléke, a szaúdi királyságban ma már minden az iszlám dicsőítésének van alárendelve. A „vallás mindenek fölött” érződik az egész Közel-Keleten tapasztalható legszigorúbb öltözködési szabályokban, az összes város látképét meghatározó megannyi mecset fölé magasodó minaret-erdőkben, továbbá különösen a muszlim szenthelyeket övező kultuszban. A királyi család előszeretettel tetszeleg a szentélyek őrzőjének szerepében, amit csak kényszerű mosollyal nyugtáz a többi muszlim nemzet.
Az iszlám szülőföldje az ún. Hidzsáz régió, ami „határt” jelent, mert e hegyvidék természetes elválasztó a Vörös-tenger partvidéke és a félsziget közepén található fennsík között. A Vörös-tenger partján terpeszkedő Dzsidda évszázadok óta a zarándokok elosztóhelye; mi is innen fedezzük föl a régiót. Rijád után az ország második legnagyobb városa, a Hidzsáz szíve ez a hely. Milliók érkeztek és érkeznek ide Mekka közelsége miatt, az itteni reptér szolgálja ki az éves haddzsot, vagyis a nagy muszlim zarándoklatot. A vallásban betöltött szerepe mellett Dzsidda az ország kereskedelmi központja is lett; de erről részletesebben majd a modern szaúdi államról szóló záróepizódban írunk.
Az iszlám legszentebb helye Mekka, és azon belül is a Kába-kő, valamint a köré épült Maszdzsid al-Harám („szent mecset”). A hatalmas hegyek közé ékelődő nagyváros (több mint 2 millió lakosával) a világ egyik legrejtélyesebb helye, hiszen nem muszlimok számára szigorúan tilos a belépés. Még a várost több kilométerre körülvevő körgyűrűt sem lehet használniuk, az áthaladóforgalom sem megengedett. A vallási intolerancia végrehajtói már a várostól messze, ellenőrzőpontokon vizsgálják az autósokat, és a nem muszlimokat más utakra terelik.
2024.02.09. (XXVIII/6)
