hetilap

Az interjú első részét itt olvashatja el. 

CSAK EGYÜTT TUDJUK FOLYTATNI! Az elmúlt évben a Hetek minden korábbinál élesebben állt ki az igazság mellett: legyen szó a keresztény értékek védelméről, vagy az Izrael melletti kiállásról. Fizessen elő Ön is, hogy jövőre is folytatni tudjuk ezt a munkát: hetek.hu/elofizetes

  A beszélgetésünk első részében említetted, hogy a Római Birodalom újjá fog épülni. Ugyanakkor a próféciákban az is szerepel, hogy az ezzel összefüggésbe hozható törvénytelenség folyamatát a Krisztus teste, tehát az igaz egyház lassítja. Magyarán, ha a római rendszer kiépülése gyorsulni látszik, ez azt jelenti, hogy a Krisztus teste és azon belül a pünkösdi-karizmatikus mozgalom nem elég erős?

A kérdésre válaszolni akkor lehetséges, ha figyelembe vesszük a történelmi előzményeit is annak, hogy miként alakult ki a kereszténység mostani állapota. 
A pünkösdi-karizmatikus mozgalom például egy igen fiatal reformirányzat; ha azt nézzük, hogy az 1900-as évek elején indult, akkor nagy eredményeket ért el napjainkig. De a világ már az első világháború előtt elindult egy olyan apokaliptikus irányvonal felé, amit csak a történelmi kereszténység tudott volna megakadályozni. Persze nem hatalmi, politikai eszközökkel, hanem egyfajta spirituális, morális ébredéssel.

Talán a 19. század közepe táján lehetett volna erre sort keríteni, de véleményem szerint a lehetőséget a klérus és a pápaság azért nem használta ki, mert az elveszített feudális kiváltságok visszaszerzése után erősebb volt a vágyakozása, mint a hitélet spiritualitása, értékei utáni igénye. A Lateráni Konkordátum, melyet a Szentszék Mussolinival kötött meg, elsősorban a pápaság és Vatikán állam megmentését szolgálta, de morális és etikai szempontból finoman szólva is ellentmondásos volt, mert nem segítette a római katolikus egyház tagsága zömének hitéleti megújulását, sőt szerintem elodázta azt.

Ezután ennél jóval ellentmondásosabb konkordátum megkötésére is sor került 1933-ban, amit XI. Piusz pápa írt alá Hitler kormányával. Ennek szintén volt ugyan (legalábbis rövid távon) politikai és pénzügyi hozadéka, de az ellentmondást nehéz feloldani, hiszen súlyos morális és etikai értékvesztéssel járt a náci ideológia, a népirtások és a holokauszt szörnyűségeinek megismerése után. Sokan azért fordítottak hátat Istennek és az egyházaknak is, mert úgy tűnhetett, hogy a keresztények többsége támogatta vagy legalábbis tolerálta a fasiszta és náci politikát, valamint az emberiség és főleg a zsidóság ellen elkövetett háborús rémtetteket. Magyarországon is a zsidóellenes törvényeket egyes egyházvezetők támogatták, míg mások kritizálták. Ezeknek az erkölcsi és etikai anomáliáknak is szerepük volt abban, hogy az ateista ideológiák és keresztényellenes eszmék egész Európában széles társadalmi körben népszerűek lettek.

A pünkösdi és karizmatikus mozgalom szinte futószalagon produkált olyan erkölcsi és pénzügyi világbotrányokat a 80-as években, ami az evangéliumi kereszténységgel szemben idézett elő elidegenedést és ellenszenvet. A kétezres években a világ közvéleményét megrázták a papok és más egyházi emberek által elkövetett pedofil bűncselekmények és más jellegű szexuális erkölcstelenségek. Ferenc pápa regnálását sem mondhatjuk keresztény szempontból elfogadhatónak; a zavart és a bizonytalanságot sikerült neki mélyíteni azokban a hívőkben is, akik várták az egyházuk megújulását. A katolikus egyház eddig azt tanította, hogy Isten a bűnt nem áldja meg, viszont a legutóbbi pápai nyilatkozat szerint az azonos nemű párok egyházi megáldása lehetővé válik, de továbbra sem ismeri el azonos nemű párok házasságát. Indokoltan teszik fel a konzervatív katolikusok a kérdést: akkor most mi a helyzet? 

Egy törvénytelen, erkölcstelen világnak az igazságról is kellene hallania, mert az igazság megismerése szabadít. A fenti tényeket azért idéztem, mert a kereszténység jelenlegi állapota miatt nem képes a törvénytelenség világméretű rendszerének kialakulását megakadályozni; nincs ehhez szükséges politikai súlya, sem erkölcsi, etikai hitelessége. Egyet tehet még: megakadályozhatja, hogy ez a rendszer totalitáriussá váljon, aminek tetőzésekor lép színre a bűn embere Jeruzsálemben. Pál apostol üzenete erről szól. Ő is, és különösen János apostol is felismerték azt, hogy olyan gonosz messianizmus kezd létrejönni, ami az emberiségnek a szenvedéstől, igazságtalanságtól való szabadulását nem az igaz Messiástól várja, hanem ehelyett e világi birodalom hatalmától. Ezt nevezzük antikrisztus szellemének, melynek születési helye Róma volt, a főisten pedig a birodalom hatalmát megtestesítő császár lett az I. század végétől. Ez olyan totalitárius rendszert szült, amely nem tűrte el és üldözte a keresztényeket is, mert nem voltak hajlandóak Róma istenét imádni.

A kommunista és kapitalista rendszereket, különösen a globalizációt az egyházak csak elszenvedik, de az emberiség sorsának alakításában csupán mellékszereplők. Lesznek ugyan még a politikai színtéren úgymond jeleneteik, de ha a só továbbra is ízetlen marad, az az egyház se a világnak, se az Istennek nem kell.

  Látva, hogy a szélsőséges újbaloldali típusú ideológia alapján még nem sikerült egyesíteni a világot, számíthatunk valami konszolidációra? Vagy miként fog alakulni szerinted a mostani átmeneti időszak?

A globális gazdasági rendszer építése pártideológiák feletti koncepció alapján már évtizedek óta épül. 

A G7, G10 és G20 csoportok tevékenysége több évtized óta zajlik; céljuk elsősorban gazdasági együttműködés és koordináció előmozdítása, de nemzetközi kérdésekben is egyeztetik a tagországok az álláspontjaikat. A G7 a legtekintélyesebb csoportosulás, melynek ugyan formális hatalma nincs, de az informális hatalma és befolyása a globális gazdasági és politikai rendszerre óriási. Japán kivételével a legfejlettebb nyugati országok tartoznak ide az Egyesült Államokkal és Kanadával együtt. Amellett, hogy egyre egységesebb a politikájuk, ők alkotják a G10 és a G20 magvát is.

Ezenkívül több globális gazdasági szövetség is létrejött, mint például a BRICS vagy a Sanghaji Együttműködési Szervezet. Ezek meghatározó tagjai Kína, Oroszország, India, Brazília stb. Céljuk szintén az, hogy a globális színtéren akarják a közös érdekeiket érvényesíteni.

Az orosz–ukrán háború kettészakította a világot; a Nyugat beszélőviszonya Oroszországgal hivatalosan megszűnt. Egyre világosabb az, hogy a Nyugat ukrán haderők által háborúzik Moszkva ellen, amely körülmény permanensen világháborús helyzetet tart fönn a világban. 

Izrael és a Hamász háborújában is fennáll a konfliktus eszkalációjának veszélye. A Vörös-tengeren való kereskedelmi hajózás is egyre veszélyesebb. Szerintem a hidegháború sem volt ilyen veszélyes, mint a mostani helyzet, ugyanis azokban az évtizedekben a világ viszonylagos stabilitását a nagyhatalmak által létrehozott szövetségek közötti diplomáciai együttműködés, párbeszéd fenn tudta tartani. Mára viszont ez megszűnt. Oroszország gyengítése és felosztásának terve, legalábbis most úgy tűnik, kudarcra van ítélve, amivel eddig a Nyugat nem akart szembenézni, hanem az ukrán rezsim által továbbra is küldik a szerencsétlen ukrán fiatalokat, időseket egyaránt a vágóhídra. Nem akarják működtetni azokat a nemzetközi intézményeket, amelyek a konfliktuskezelő mechanizmusokat irányítják, működésben tartják. Emiatt élünk együtt a világháború kitörésének veszélyével.

A magyar kormány tagjai ugyan küzdenek azért, hogy elinduljanak a tűzszüneti tárgyalások, de ezek az erőfeszítések eddig nem jártak sikerrel, mert Amerika és az Unió a háború mellett döntött. Sajnos a nagypolitikában az őrültség lett úrrá. Magyarországot is arra akarják kényszeríteni két éve, hogy érdekeivel szemben kötelezze el magát a háborút támogató országok mellett. A háborús politikában csak az hozhat talán változást, ha az Egyesült Államokban Biden adminisztrációját leváltja az amerikai nép, vagy ha radikálisan megváltozik az Európai Parlament összetétele, és a békepártiak kerülnek többségbe, amire csekély esély van. Persze, Isten is beavatkozhat az eseményekbe, és ha akarja, meghosszabbítja a kegyelem éveit.

  Ebbe a permanens világháborús helyzetbe miként illeszthető be a próféciákból ismeretes végső birodalom fellépése?

A próféciák értelmében a végső birodalom a Római Birodalom lesz. Ennek van egy korai és egy késői változata, amelyek között egy évszázadokon átívelő átmeneti időszak áll fenn. A Római Birodalom teljes mértékben soha nem szűnt meg, hanem részekre esett szét, illetve keveredett a kereszténységgel és nemzeti kultúrákkal.

A birodalom eszméje és Róma szelleme bizonyos mértékben legyőzte a kereszténységet és az európai népeket is. Európa hordozta a köztes korszakban is a birodalom eszméjét és Róma szellemét is. Róma püspöke a római császár politikai örökösének is tekintette önmagát. Kisebb birodalmak, mint a Frank Birodalom, a Szent Római Birodalom, majd a Német Nemzet Szent Római Birodalma, valamint keleten Bizánc, majd az Oszmán Birodalom szultánjai is a római császárok utódainak tartották magukat.

A Napóleon bukása után globális világhatalommá vált Brit Birodalom is hordozta ezt a szellemiséget. Az európai monarchiák szent szövetségbe tömörültek a 19. században, de a 20. században is szövetségi rendszereket hoztak létre az európai országok. Tehát a birodalom eszméje mindig is befolyásolta a politikai térkép alakulását, konfliktusait. A birodalom eszméje a világháborús helyzetek és háborúk kialakulásának fő előidézője volt és maradt a mai napig.

Napjainkban az Egyesült Államok által vezetett legfejlettebb országok szövetsége az Unió vezetésével összefogva kezdett neki egy egységes nyugati birodalom felépítésének. Ha a Nyugat az orosz–ukrán háborúból vereséggel kerülne is ki, a birodalom akkor is fel fog állni, mert ez Isten döntése, hogy az újjáélesztett Római Birodalom történelmi bűneit a teljesség szintjére emelje.

A múltban is előfordult, hogy Isten birodalmakat és azok vezetőit arra rendelte, hogy keménységét kinyilatkoztassa; ilyen szerepre determinálta például az egyiptomi fáraót is. A végső birodalom neve még nem ismert, de az biztos, hogy az ókori Római Imperium örökösének tekinti az Úr is, és a vezére, sőt egész birodalma eleve kárhozatra van predesztinálva.

  Egy ilyen intenzíven változó világban mi Isten terve vagy küldetése a magyarországi keresztényekre vonatkozóan?

Küldetésünk: erős bibliai gyülekezeteket építeni, az Isten országát Szellemben és természetfeletti erőben, valamint jó erkölccsel képviselni a világban; a nemzetünkért folyamatosan ima- és szellemi harcot folytatni az Isten jelenlétében; Izraelt támogatni, hogy Isten terve megvalósulhasson a Szentföldön, és az Úr dicsőségének uralma alá kerüljön Jeruzsálem és a zsidó nép is.

Mivel csak nő a szakadék Isten országa és az e világ között, a hívőkkel meg kell értetni, hogy nem szolgálhatnak két úrnak. Tanuljunk meg az Úr értelmével gondolkodni és szemével látni, erejével pedig a Beszédét szólni. Ne szégyelljük az emberek előtt, hogy Jézus Krisztushoz tartozunk!

  Mindebben viszont az otthonok, a családok erőteljes megújítására is szükség lenne, nem?

Feltétlenül. Malakiás próféta jövendölése szerint Isten újra elküldi Illés prófétát a földre, mielőtt „eljön az Úr nagy és félelmetes napja, és visszatéríti az atyák szívét a fiakhoz, a fiak szívét az atyáikhoz”. Isten tehát a családot és az otthont helyre fogja állítani a földön. Ehhez szükséges Isten Igéje alapján Ővele együttműködnünk. A család a legfontosabb életművünk, és akkor tud jól működni, ha Isten országa jelen van benne.

A nyugati kulturális forradalom minden része családellenes. A totalitárius rendszerek pusztították vagy az államhatalom szolgálatába állították a családot. Az emberek totális megfigyelésének és ellenőrzésének útjában áll a Krisztus-centrikus család. A szabadság, a normalitás, az örök erkölcsi törvények védelmezőjének a családoknak kell lenniük a társadalomban. Az egyház és a nemzet erejét és állapotát döntően meghatározza a családok állapota és az egymáshoz való viszonyuk.

  Úgy tűnik, Izrael is az identitását keresi, és közben a világ egyre ellenségesebb az irányába…

Igen, a világ egy-két kivételt leszámítva szekuláris, progresszív társadalmat szeretne Izraelben látni, ezért a Nyugat is csak kényszeredetten támogatja Izrael mostani kormányát. Netanjahu kormányában számos konzervatív politikus miniszteri tárcát kapott, s ezzel szembeni nemtetszését Biden is kifejezte néhányszor.

A világ vezetői tudatosan nem akarják elfogadni azt a nyilvánvaló tényt, hogy a zsidók, izraeliták történelmi és kulturális gyökerei a Szentföldön találhatóak. Márpedig ez az izraeli identitásnak meghatározó alkotóeleme, és elengedhetetlenül fontos Izrael Isten akaratának megfelelő spirituális és erkölcsi megújulásához, nemzeti újjászületéséhez.
A Hamász bestiális október 7-i népirtása megváltoztatta az Izrael biztonságába vetett bizalmat; nagyon nehéz időszak ez egész Izrael számára. A gázai háború Izrael számára is dráma, a céljait, úgy tűnik, csak részben tudja elérni. Jelentősek az izraeli veszteségek is, és a túszok sorsa is bizonytalan. Ezekben a napokban lett egyre nyilvánvalóbb, hogy a dzsihádizmust, melynek fő célja Izrael felszámolása, a nyugati országokban is tömegek támogatják.

Izrael küzdelme akkor lehet sikeres, ha az identitását meg tudja erősíteni az antiszemita és anticionista tömegmozgalmak ellenére is.

Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges a bibliai és történelmi zsidó örökség határozottabb felvállalása. Eredetileg 12 törzs identitásán alapult Izrael egységesítő, természetes és természetfeletti tartalmú identitása. Az ország kettészakadása Kr. e. 930-ban ezt az egységet megtörte; a zsidó identitás a Júda törzséhez való tartozásból ered, és idővel kapott általános értelmezést, mint ami mind a 12 törzs identitásával azonos.

Júda törzse volt döntően a babiloni fogság után az államalapító és fenntartó; a modern Izrael Állam alapítói és lakosságának többsége szintén Júda törzséből származtak. Ebben jelentős mértékben napjainkban sincs változás. De a jelenlegi állam neve nem Júda, hanem Izrael, ez pedig azt is jelzi, hogy Izrael identitása a jövőben fog kiteljesedni, amikor beteljesedik Ezékiel próféta látomása: a 12 törzs újra egyesül és a két népből egy nép lesz, amelyet egy király fog vezetni. Izrael identitása nagyon bonyolult ügy, most alapvetően egy törzs identitásán alapul, amely mindig is szellemi vezetője volt a törzseknek mint a Messiás ígéretének hordozója, és Jeruzsálem volt a központjuk.

Ám a zsidó identitás megváltozott a történelem során, és most is változik. Van némi különbség az izraeli és diaszpóra zsidó identitás között, Izrael felé fordul egyre több diaszpórában élő zsidó. A liberális amerikai zsidóság azonban továbbra is irányítani szeretné az izraeliek identitását; nem veszik figyelembe azt, hogy akik a Szentföldön zsidóként élnek, belépnek Isten akaratába és a Szentföldben rejtőző ősi izraeli és zsidó örökség spirituális vonzókörébe. Ezek a zsidók nem tudnak lemondani se a földjükről, se az egységes Jeruzsálemről, de a Templom-hegyről sem.

Amit ma fanatikusnak és szélsőségesnek lát a világ Izraelben, holnap elfogadott, köztiszteletben álló érték lesz, de az odavezető út tartogat még fájdalmas eseményeket, nehéz éveket. Ezékiel próféta szerint Izrael jövőjének menetrendje a következő lesz ezen az úton: visszatérés az atyák földjére, Isten a pusztába vezeti az összegyűjtött népet, ahol sor kerül az Úrral való kapcsolat rendezésére, tehát az örök szövetség megkötése itt fog megtörténni, és Izrael végül Istent fogja szolgálni.

  Évek távlatában beszélsz; mit üzensz azoknak, akik „minden sarkon” a próféciák beteljesedését vélik fölfedezni?

Jézus Krisztust kövessék, mert ő a Messiás és a zsidók Királya is. Vegyenek részt aktívan a közösség építésében, szeressék a népüket, maradjanak meg magyar keresztényeknek, és ne féljenek a nehézségektől, a küzdelmektől sem! A hétköznapi feladataikat is hittel és örömmel végezzék, a próféciák beteljesedésére így tudnak saját privát köreikben is felkészülni.

A sikeres élethez türelemre is szükségünk van. Jézus Krisztus figyelmeztetése nagyon aktuális napjainkban: „A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket” (Lukács 21,19). Jakab is a türelemre szólít fel bennünket levelében: „Legyetek tehát türelmesek, testvérek, az Úr eljöveteléig! Nézzétek, a földműves türelmesen vár a föld értékes gyümölcsére, amíg korai és késői esőt nem kap. Legyetek ti is türelemmel, szilárdítsátok meg a szíveteket, mert közel van az Úr eljövetele” (Jakab 5,7–8). 

A világban növekvő gonoszsághoz ne legyen közünk; sok dolgot látunk, ami a lelkünket gyötri és nem tudjuk megváltoztatni, hanem csupán elszenvedni. Ha az ember minden bajt meg tudott volna oldani, és a földi szenvedésétől meg tudta volna önmagát szabadítani, nem kellett volna Istennek a Fiát a világba küldenie és a bűneinkért engesztelő áldozatként adni. Már most az Úr kezében van a hívők élete, sorsa, akinek eljövetele szabadítja meg a világot a rossz és gonosz uralma alól.

  Újabban Magyarországon is terjeszteni kezdték: nincsen zsidó–kereszténység. Mit gondolsz erről a kampányról?

Tudatlanság és rosszindulat áll e hazug állítás mögött. 

A zsidóság és a kereszténység messianizmusa az ellentétek ellenére is szorosan összefügg egymással. A kereszténység kifejezés a Krisztus szóból származik, ami annyit jelent: „Messiás”. A keresztény név tehát krisztusi, vagyis messianisztikus hívőkre vonatkozik. A messianizmus alapgondolata szerint egy igaz ember fogja megszabadítani az emberiséget a bűntől és következményeitől, a szenvedéstől és az igazságtalanságtól stb. Eredetileg ez az Ádámmal kötött szövetségben hangzott el: „az asszony magva” fog a kígyó fejére taposni.

A messianizmus ennek az igaz embernek, az asszony magvának a várakozásával áll összefüggésben. Ábrahám után az atyák örökölték meg ezt az ígéretet, a Mózessel kötött szövetség után pedig a zsidóság lett a fő képviselője és hordozója a földön. Az újszövetségi és a zsidó messianizmus között a lényeges különbség az, hogy mi, Újszövetséghez tartozók, a Názáreti Jézusról állítjuk, hogy ő a Krisztus, a Messiás, akit vártak a pátriárkák, Mózes, a próféták és Dávid király is. A zsidók többsége ezt az állítást nem fogadja el; várja a Messiás eljövetelét, de sokan vannak olyanok is, akik szerint eddig azért nem jött el, mert ilyen személy nem is létezik, a messianizmus egy vallási ideológia csupán. 

Mindebből következik, hogy a kereszténység a különbségek ellenére sem elválasztható a zsidóságtól. Különösen a Róma 11 fejti ki nagyon részletesen ezt a gyökerek és az ágak közötti összefüggés képében. Ráadásul a Messiás második eljövetele egy olyan integrációt hoz majd létre a két közösség között, ami a közel kétezer éve fennálló teológiai ellentétet teljesen ki fogja iktatni a kapcsolatból. A keresztény egyházat zsidók alapították, az első század egyházának vezetői zsidó származású apostolok voltak. Zsidó emberek alkották meg az apostoli tudományt és tradíciót is, amelyen alapul az egyházak teológiája.

Mi is hiszünk abban, hogy a világot nem forradalmak, politikai programok, pártok vagy etnikumok váltják meg a szenvedésből, a rossztól, hanem a Messiás, Jézus Krisztus.