Az Imám Reza szentély Mesedben a legfontosabb síita zarándokhely Iránban. Kiválóan példázza a perzsa és az arab kultúra egyvelegét az iszlám égisze alatt.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Most mindenkinek, aki előfizet a Hetek nyomtatott verziójára, online előfizetést is adunk, amivel már csütörtökönként olvasható a friss újság és a teljes archívum is elérhető! Részletek: a Hetekben és a https://www.hetek.hu/elofizetes oldalon.
A Krisztus utáni negyedik századtól a Közel-Keleten két alapvető hatás érvényesül: a bizánci kereszténységé és a szászánida perzsáké. A kor nagy szereplői óriási változásokon mennek keresztül; úgy is mondhatnánk, hogy az iszlám egy olyan világban született, amelynek fő vallásai épp identitáskereső fázisukba értek. A kereszténység mind drasztikusabban hagyja el zsidó gyökereit, s közben igyekszik feldolgozni, hogy üldözött vallásból államvallássá avanzsálódott. (A judaizmus maga is drasztikus transzformációt él át: a Templom és Jeruzsálem híján kialakul a Misna és a Talmud, amelyek a rabbinikus judaizmus gerincét alkotják.) A szászánida perzsák szintén azzal kísérleteznek, hogy összeházasítsák az államot a vallással, így a perzsa császár egyúttal a zoroasztriánus vallás főpapja is.
A Kelet-római Császárság és a zoroasztriánus Perzsia sokkal nagyobb nyomot hagyott az iszlám fejlődésén, mint gondolnánk. Az elmúlt napok iráni eseményeire tekintettel most azt vizsgáljuk, hogy Perzsia milyen erős befolyást gyakorolt az iszlám vallásra, kultúrára és birodalmi politikára. Azért is érdemes Perzsián a szemünket rajta tartanunk, mert Dániel próféta világossá tette (10:13–21): Perzsia angyali fejedelme ősidők óta Isten tervének kibontakozása ellen küzd, különösen, ami a zsidóságot érinti. Mivel az Izraelre vonatkozó próféciák beteljesedése univerzális érdek, lényegbevágó megértenünk Perzsia szellemének összefonódását az iszlám istenével.
2024.05.24. (XXVIII/21)
