Mózes és a fáraó szembenállása ősi szimbóluma egy nemzeti törekvés és egy birodalom ütközésének.(Forrás: Wikipédia / John Martin)
A nacionalizmus egy kétségkívül összetett és sokak számára sokféle jelentést hordozó fogalom. Megkísérelve lehámozni a történelmi elhajlások rárakódásait, úgy határozhatnánk meg a nacionalizmust, mint az önálló nemzetek kialakításán és építésén, értékei és érdekei meghatározásán és védelmén, illetve a haza szuverenitásának megteremtésén és fenntartásán munkálkodó eszmét és mozgalmat. A nacionalizmus ily módon nemzeti identitást teremt és annak égisze alatt egyesíti és ruházza fel politikai jogokkal a hasonló nyelvi, történelmi és kulturális keretekben gondolkodókat. Amennyiben ezt egy konkrét nemzetre értjük, megmaradunk a patriotizmus keretei között. Azonban Yoram Hazony izraeli történész, filozófus eszmefuttatását követve érdemes a nacionalizmusra mint általában a nemzetállamokon alapuló világrendet éltető eszmére tekintenünk. Némelyek gondolhatják, hogy ennek korszaka a 20. században lezárult, de igazából céljai mindaddig aktuálisak maradnak, amíg a nemzet szabadsága és önállósága építkezésre és védelemre szorul.
Hazony egyenesen azt fogalmazza meg A nacionalizmus erénye c. könyvében, hogy a történelem a népi függetlenségi, illetve a birodalmi törekvések ütközésének története. „Az egyiptomi fáraóktól a római császárokon és pápákon át a huszadik századi diktátorokig, továbbá korunk liberális, globalista vizionáriusaiig sokaknak megvolt az elmélete arról, hogyan hozzák el a békét és jólétet a határok lebontásával.” Hazony egyúttal figyelmeztet arra, hogy „ezen elv intellektuális szigora megveti a nemzetek sokasága között fáradságos munkát igénylő konzultáció folyamatát”.
A hosszú 19. század liberális polgári körei még nacionalista keretekben gondolkodtak, és a nacionalizmust nem egy elnyomó és háborúkhoz vezető szélsőséges eszmének látták. A 20. század világháborúi azonban sosem látott léptékű pusztítást szabadítottak a világra. Ugyanis míg a vezető európai népek otthon nemzetállamot, addig globális szinten gyarmati birodalmakat építettek, és az ebből kimaradó, ám közben egységesült és gazdaságilag feltörekvő Német Császárság, majd Hitler Harmadik Birodalma először is Európán belül kívánt terjeszkedni. A németeknek ugyanis nemzetállami hagyományuk nem volt, ám nagymúltú birodalmi örökségük (l. Német-római Birodalom) annál inkább.
2024.03.22. (XXVIII/12)
