Civil ruhás palesztin terroristák túszul ejtik Jarden Bibaszt (akinek családját lemészárolták). Több gyilkosnál is Captagon tablettát találtak, amely fokozhatta kegyetlenségüket.(Fotó: AP)
A háborús stressz, trauma és kimerültség ellen, valamint az agresszió felgerjesztésére már ősidők óta használ az ember különböző szereket. Amit a Szentírás Károli-féle fordítása rendszerint bűbájosságként vagy ördöngösségként fordít le, ott az eredetiben pharmakeia szerepel (vagy az Ószövetségben hasonló jelentéstartalmat hordozó héber kifejezések). Ez sokkal több, mint mágikus praktika: magába foglalja különböző vegyi anyagok, növények alkalmazását bódító és okkult célzattal. A bibliai nyelvezetben tehát a spiritualitás és az „anyaghasználat” kéz a kézben jár. Nem véletlenül nevezi már a mózesi törvény is utálatosságnak e bűnöket, mivel gonosz, ártó szándékú szellemekkel hozza a felhasználót kapcsolatba.
Az ősi kínai harcászatban évezredeken át a kínai csikófark (epherda) nevű növénycsaládból előállított szert alkalmazták (amiben az efedrin hatóanyag serkentőként hatott a harcosokra), különösen a Sang- és a Csou-dinasztiák idején. Hasonlóképp népszerű volt ez az indiai harcászatban is, mivel még az egyik hindu szent szövegben, a Rigvédában is az áll, hogy Agni és Indra istenek egy szoma nevű ital révén tettek szert nagyobb erőre. Bár ennek az isteninek tartott főzetnek az alapanyait illetően nagy a vita, de a csikófarkfélékből és egyéb kábító hatású növényekből előszeretettel állították elő a rituális főzeteket.
A hindu kultúrkörben más italokat is gyakorta használtak mágikus célokból, amelyek a háborúskodások idején speciális szerepet kaptak. Egyes források szerint mérgező gombákat is alkalmaztak kisebb dózisokban a harci kedv serkentésére. Efedrin tartalmú kábítószereket ma leginkább Afganisztánban és Iránban készítenek, amelyek titkos kereskedelme Ázsia-szerte komoly problémákat okoz. Kémiai szerkezete rendkívül hasonló a ma divatos metamfetaminhoz, így akár annak előállításához is viszonylag könnyen használható.