Az „éhezés évszaka’’ mindig is része volt a Malawiban lakó farmerek életének. Az esős évszak idején folyamatosan jött az égi áldás, a föld és a növények szomjasan itták be a várva várt csapadékot, a kukorica egyre nagyobb szárba szökkent, azonban a biztató folyamatok ellenére aratni mégse lehetett semmit, így a falusiak számára nem maradt más, mint türelmesen várakozni, és beosztani a hátralevő időben mindazt, ami az előző aratásból még megmaradt. Modern feldolgozótechnika híján ez szinte kizárólag a kukoricaliszt-fogyasztást jelentette. A legtöbb családnak ebben az időszakban igen szűkre kellett húzni a nadrágszíjat addig, amíg a föld újra termést nem adott.
William Kamkwamba családja is a földművesek kemény munkával végzett, kihívásokkal teli életét élte egy Wimbe nevű faluban, Malawi szívében. A fiú élete a nehéz körülmények ellenére sok szempontból hasonlított nyugati társaiéhoz; az általános iskola befejeztével barátaival együtt nagy izgalommal várta a gimnáziumi felvételit és az azt követő középiskolás éveket, amikor végre inget és hosszúnadrágot ölthet magára, és olyan természettudományos tárgyak rejtelmeibe áshatja bele magát, mint a fizika vagy a kémia. Williamet rendkívüli módon foglalkoztatta a gépek működése, Gilbert barátjával – a Malawiban elterjedt egyetlen telekommunikációs eszköz – a rádió szakértőjévé váltak. „Szaktudásuk” megszerzése során rengeteg rádió esett áldozatul, hiszen tanulni nem volt kitől vagy miből – így jobb híján maradt a tapasztalat útja.
Az éjszakai rémülettől az imák nyújtottak védelmet az afrikai kisfiúnak.
2020.08.19. (XXIV/34)
