Legtöbben ismerik a mesét, amelyben a király megkérdezi három lányát, mennyire szeretik őt. A legkisebb királykisasszony azt merte felelni, hogy annyira, mint a sót – emiatt a király elűzte a birodalmából. Később azonban, amikor a szigorú édesapa rádöbben, hogy só nélkül minden ehetetlen, felismerte, hogy mennyire találóan illusztrálta lánya a szeretetét. Nos, a mesebeli királyhoz hasonlóan talán ma is sokan vannak, akik nincsenek teljesen tisztában a só értékével és sokoldalú szerepével.
A manapság már minden háztartásban megtalálható, pár száz forintért beszerezhető ízesítőszer régen óriási értékkel bírt. Az ókori Rómában sóval teljesítették a katonák zsoldját. Egyesek szerint innen származik a napjainkban is használatos „salary” angol kifejezés a fizetésre. Az egyiptomiak már az óbirodalom időszakában felismerték tartósító hatását, így egyfajta korabeli „hűtőszekrényként” alkalmazták. Az ókorban és a középkorban számos város felemelkedésében is jelentős szerepet töltött be ez az alapanyag, az olasz Velence például sóimportnak köszönhetően gazdagodott meg. Később felismerték a só gyógyító hatását, légúti problémák kezeléséhez ma is bevett szokás sóbarlangokat látogatni.
Egy 2018-ban végzett kutatásból kiderült, hogy az Egyesült Államokban a felhasznált sómennyiségnek csupán 3 százaléka köthető az élelmiszeriparhoz és mezőgazdasághoz, a maradék 97 százalékát egyéb célokra fordítják. (Az autópályák jégmentesítése például a felhasznált mennyiség 43 százaléka.)Ma ugyan már nem használjuk fizetőeszközként, mégis, a hétköznapok során meglepően sok esetben praktikus megoldásnak bizonyul, ha éppen tisztításról vagy szagtalanításról van szó a háztartásbeli teendők között. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány gyakorlati tanács, hogyan is alkalmazhatjuk.
2020.07.24. (XXIV/30)
