A D-vitamin hasznosságát kiválóan összegzi a Semmelweis Egyetem és több magyar kórház közös állásfoglalása, amely az Orvosi Szemlében jelent meg 2012-ben: „A D-vitamin anyagcseréje egyedülálló az emberi szervezetben. Hatása szerteágazó, szinte minden szervrendszerben érvényesül. Hiánya az egyik legnagyobb egészségügyi probléma a civilizált világban.” Ezek után kérdés, miért kap olyan kevés hangsúlyt a D-vitamin pótlása, és melyik formájában, milyen dózisban, milyen koncentrációban kellene szednünk?
A nemzetközi szaktekintély immunológus professzor, Balázs Csaba úgy nyilatkozott lapunknak, hogy eddig is sokrétű kutatás bizonyította, a D-vitamin több szervünkre, illetve szervrendszerünkre hat, és szintjének meghatározása, pótlása elemi fontosságú. A korábban „csak vitaminnak” gondolt, biológiailag aktív anyag lényegében hormonként viselkedik az emberi szervezetben, mivel szerkezete nagymértékben hasonló a szteroid hormonokhoz (például a mellékvese hormonjaihoz, nemi hormonokhoz). Ezek közül többet gyógyszerként használunk már évtizedek óta immunológiai és gyulladásos, ízületi betegségek kezelésére.
A D-vitamin terápiás alkalmazásában jártas Dr. Lukács István megerősítette, hogy praxisában az autoimmun betegségekben, gyulladásos mozgásszervi betegségekben (például sclerosis multiplex) szenvedőknél a calcidiol és a D3-vitamin alkalmazásával nagymértékű javulás, akár tünetmentesség érhető el. Ennek okát abban látja, hogy minden sejtünk rendelkezik D-vitamin receptorral, így nincs olyan sejt az emberi szervezetben, amelyre ne lenne hatással a D-vitamin. Mielőtt azonban ezen felbuzdulva megrohamoznánk a bioboltokat, gyógyszertárakat vagy háziorvosunkat, hogy a titokzatos calcidiolt beszerezzük, érdemes tisztázni, mi is az.
A D-vitaminnak hét különböző formáját is használják a gyógyászatban, a legelterjedtebb a D3 (calciferol), illetve a növényi eredetű D2 (calcidiol) alkalmazása. A D2-vitamin a D3-vitamin előanyaga, amit a szervezetünk aktív hatóanyaggá alakít. Felesleges kétségbe esnünk, hogy akkor melyik formában szerezzük be a D-vitamint: a szervezetünk dinamikusan, az igényeknek megfelelően szabályozza az előanyag (D2) és az aktív hormon (D3) átalakulását. A szervezetben képződő D3-vitamin egyébként számos szempontból előnyösebb, mint a növényi D2-vitamin, de vesebetegség esetén a D2-vitamin adása a célszerűbb – ezt betegség esetén a háziorvos vagy kezelőorvos úgyis jelzi számunkra.
2020.10.02. (XXIV/40)
