„Mikor a szocialistákat vitték el,csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a zsidókat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó. Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”
Az idézett sorokat talán minden olvasó ismeri, de szerzője, Martin Niemöller személye nem közismert. Pedig a német protestáns lelkész és teológus saját sorsával bizonyította, hogy mennyire nem magától értetődő egy embertelen, elnyomó rendszerben kiállni az örökkévaló értékek mellett. Niemöller csaknem egy évszázadot élt végig (1892–1984) Németországban. Harcolt az első világháborúban, közelről látta, sőt támogatta a náci párt felemelkedését, majd a Harmadik Birodalom kritikusává vált, és a második világháborút koncentrációs táborban töltötte. Szabadulását követően láthatta Németország szétszakítását, a vasfüggöny felhúzását, és végigélte a hidegháború legkeményebb éveit.
Martin Niemöller nem lelkészként kezdte a pályafutását. Az első világháborúban tengeralattjáró-parancsnokként szolgált, különleges bravúrokat hajtva végre. Például francia zászló álcája alatt tengeralattjáróját merészen átvitte az angolok által védett Gibraltáron, majd elsüllyesztett két csapatszállító-hajót és egy hadihajót is. Ezt követően német aknákat fektetett le Valetta angol kikötőjében, ami után megkapta a „Málta ostora” becenevet. Egy elég különleges rekordot is felállított: 114 nap alatt 55.000 tonna antantszállítmányt süllyesztett el. Később pedig Marseille partjaihoz merészkedett, ahol annyi francia hajót süllyesztett el, hogy a város kikötőjét egy időre le kellett zárni.