Az izraeli Bét Guvrin-Maresa Nemzeti Park legkedveltebb helyszíne a több száz harang alakú barlang egyike (Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
A katakombák eredetileg őskeresztény föld alatti temetőhelyként szolgáltak, azonban maga a kifejezés eredete vitatott. Egyes források a rómaiak korára vezetik vissza eredetét, ugyanis az ókori Rómában már használták a kümbai, azaz „verem” kifejezést, ahogyan a Via Appia mellett található mély verem is ezt a nevet kapta. Mivel a rómaiaknál törvény tiltotta a városon belüli temetkezést, a nemesi családok síremlékeit az országutak mentén húzták fel – a rabszolgák és plebejusok temetkezésére már nem ügyeltek. Mivel a családi sírboltokban egyre kevesebb hely állt rendelkezésre, egy másfajta temetkezési alternatíva vált szükségessé.
A zsidók ekkorra már alkalmazták a föld alatti temetkezést, ehhez a bevált módszerhez folyamodtak a rómaiak is. A családi sírboltokból kiindulva vájtak föld alatti folyosókat, ezek oldalfalába vágott sírhelyekbe helyezték el lepedőbe tekert halottaikat. Idővel ezek a helyek is beteltek, új folyosók kialakítására volt szükség, a régiek alatt és fölött folytatták a munkálatokat. Így alakították ki azt a föld alatti rendszert, amit ma katakombáknak nevezünk.
Bár a katakombák elsősorban temetkezési helyeket tárnak fel a látogatók előtt, többféle titkot is őriznek. A már említett római katakombákban például egy egész – műalkotásokból álló – világ bontakozik ki a felfedezők szeme előtt. Különböző évszázadokból származó festmények, freskók díszítik a falakat. Három művészeti irány különíthető el a római katakombákban: a stilisztika, a realizmus és az ikonfestészet. Ezek további három fázisra oszthatók: a korai fázisú művészetre, amelyet követett az ószövetségi, majd az újszövetségi fázis. Az alkotások általában egy vagy több bibliai tematikájú történetet illusztráltak, a gyógyulás, a megváltás, illetve a feltámadás témaköreit érintve.
2021.08.13. (XXV/32)
