Szabadka (Subotica) nemcsak közeli fekvése miatt népszerű a magyarok körében – hiszen a város Magyarország államhatárától tíz kilométer távolságra, Szerbiában található –, hanem a híres piaca miatt is. Ám a város sokkal több ennél! A határátlépéshez érdemes a zsúfolt Röszke és Tompa helyett például Ásotthalom felé venni az irányt. A vajdasági magyaroknak és az odautazóknak jó hír, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a szerb féllel megállapodott arról, hogy tovább bővítik a két ország közötti összeköttetést, és segítik a határon történő átjutást. Jövő nyárra közlekedésre alkalmassá válik a Szeged és Szabadka közötti vasútvonal is. Mivel a két város közel van egymáshoz, vonattal csupán fél óra lesz az utazás.
Szerbiába érve az ország legfejlettebb régiójába, a Vajdaságba jutunk, mely 1920-ig hazánkhoz tartozott. A Trianon előtti Magyarország harmadik legnagyobb városa Szabadka volt: mind a mai napig a szerbiai magyarok kulturális központja, a hozzá tartozó településekkel együtt mintegy 150 ezer lakost számlál. Írásos dokumentumok először 1391-ben említik Szabadkát, ami a török idők előtt a Hunyadiak birtoka volt. A hódoltság idején jórészt elnéptelenedett, majd a Habsburgok újratelepítették. A város sokáig két nagyhatalom, a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom határán helyezkedett el. Igazi fejlődésnek akkor indult, amikor 1779-ben szabad királyi városi rangot kapott. A város kiegyezéskori dinamikus fejlődését jól mutatja, hogy 1869-re vasúti közlekedés kötötte össze a világgal, 1897-ben pedig már villamos is járt Szabadka és Palicsfürdő között, amely az egyre inkább polgáriasodó város kedvelt kirándulóhelye lett. A térség sohasem látott akkora fejlődést, mint ezekben a „boldog békeidőkben”. Ekkor nyerte el a város szecessziós, kifejezetten közép-európai arculatát. Az I. világháborút követően, az 1920-as trianoni békeegyezmény értelmében a Vajdaságot a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták, így Szabadka 1927-től az újonnan létrejött Jugoszláv Királyság részét képezte. A II. világháború alatt szörnyű napokat élt át Európa többi városához hasonlóan. A háborút az ország újjáépítése, majd az ipari fellendülés követte, aminek a zavaros 1990-es évek vetettek véget.
Aki szereti a szecessziót, vagyis a gömbölyded formákat, a hullámzó ornamentikát és a hangsúlyos, élénk színeket, annak Szabadka valóságos paradicsom! Sokak szerint a magyar szecessziós építészet legszebb épületeit vonultatja fel, nem is kis számban. Kevesen tudják, hogy bekerült a Szecessziós Városok Hálózatába (Réseau Art Nouveau Network, RANN) is, amelynek világszerte csupán 19 város a tagja. A történelmi belváros viszonylag kis területen található (30 perces séta bejárni), így – mivel épségben átvészelte a háborúkat –, ez a belvárosi rész egységes, századfordulós képet mutat. A jugoszláv időkben persze néhány telken felhúztak borzalmas „betoncsodákat”, de ettől eltekintve az átlag magyar városhoz képest a rengeteg gyönyörű palota és a jókedvű terek különösen egyedivé teszik Szabadka képét.
2021.08.19. (XXV/33)
