Édesanyád egy korábbi interjúban kifejtette: nem élsportolói ambíciókkal vágtál bele a sakkozásba, hanem képességfejlesztő tevékenységként. Hogyan és mikor fordult át ez nálad professzionális szintre?
Zsóka: – Három és fél évesen ismerkedtem meg a sakkjátékkal. Anyukám pedagógus, ő szorgalmazta, hogy tanuljak meg sakkozni, hiszen rengeteg képességfejlesztő hatása van; gondolta, az iskolában jobban megy majd ettől a tananyag elsajátítása. Apukám tanított meg a lépésekre, aki szintén sakkozó, a Bányász SK Ajka igazolt játékosa. Annyira természetes volt számomra, hogy ezzel játszom, hogy óvodásként azt hittem, a szabadidejében mindenki sakkozik.
Azt viszont soha nem felejtem el, hogy a legelső versenyemen utolsó lettem.
De ez inkább motiváló hatással volt rám, és hétévesen már megnyertem az első nemzetközi versenyemet, az Uniós Tagállamok Bajnokságán aranyérmet szereztem Csehországban.
