Illusztráció(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Maga a „coach” elnevezés angolul edzőt jelent. Ez funkcionálisan jól rávilágít a coach sportból nyert jelentésére, ami a szakmában a lélek edzésére értendő. A coaching számos alapelve a sportpszichológiából ered, amely Timothy Gallwey nevéhez köthető. 1974-ben megjelent Tenisz mint belső játszma (The Inner Game of Tennis) című könyvében szakít a korábbi szemlélettel, amely az edzőt csupán technikai sporttanácsadóként értelmezi. Gallwey szerint az edző feladata rávilágítani arra is, hogy a játékos igenis képes elhárítani vagy lényegesen csökkenteni a teljesítménye útjában álló akadályokat. Ezáltal pedig felszínre kerülhetnek az addig lebénult vagy elnyomott állapotban levő természetes képességek, és már önállóan tudja folytatni a játékot a teniszező.
Ezen a gondolatmeneten végzi tevékenységét a coach is, aki tehát nem tanácsokat ad, hanem támogató szereppel segít rávilágítani a megoldási alternatívákra, de a felelősség nagyrészt a kliens vállán nyugszik.
A coach, tevékenységét tekintve, lényegében irányított kérdésekkel segíti a klienst a megoldási javaslatok kidolgozásában. Nem ő találja ki a megoldást, sokkal inkább marad külső szemlélő a coaching folyamat során, mint például a pszichológus egy terápia során. Nem „mondja meg a tutit”, nem feladata feltétlenül a múlt elemzése vagy mélyebb lélekbúvárkodás, hanem segít a kliensnek rendbe tenni a dolgait, hogy a coach rávezető segítségével megteremtett rendben megtalálja saját megoldásait. Amennyiben a coach egy adott esetben mindezt nem érzi elegendőnek, továbbküldheti az őt felkereső klienst másik szakemberhez, mivel az ő szerepe szűkebb határvonalig tart.
2021.07.09. (XXV/27)
