Illusztráció(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Mesekönyvekből nagyon széles a kínálat, ezért gondosan, megfontoltan kell válogatni, kutatni, hogy az igazi kincseket megtalálhassuk. Ha igazán jó a történet, abból építkezik az ember jelleme. A megélt élményt és a begyűjtött bölcsességet mint hamuba sült pogácsát viszi magával egy életen át.
A mesékben az a jó, hogy bárki lehetsz benne, szépséges királylány vagy incifinci kisegér, bonyodalmakba keveredő szegénylegény vagy az őt segítő hű paripa, egyszerű jóbarát vagy nagy hatalmú nemes. És máris beindult a fantáziánk, pedig ez itt még nem a mese, ezek csak szavak. Mégis azonnal elképzeltük mindet, mert mindenkinek, akár kicsi, akár nagy, van belső képalkotó képessége. Ha nem lenne, nem tudna kifejlődni bennünk a kreativitás, anélkül pedig nincs alkotó tevékenység sem. Ezért jobb az a mese, amit nem látunk, csak hallgatunk vagy olvasunk és mi magunk képzelhetünk el. Talán ahányan csak vagyunk, annyiféle kép él bennünk arról, hogy milyen egy király. Hát nem fantasztikus?
A mesék maguk is nagyon sokfélék lehetnek. Vannak egészen csodálatos, magukkal ragadó, sodró lendületű, hol izgalmakkal áradó, hol elandalító történetek, melyek egészen messzire viszik a gyermeki képzeletet. Sajnos vannak elkorcsosult, hitványka, mesének aligha nevezhető szövegszörnyek, amelyeket nem szabad gyerekek közelébe engedni. Jó hír, hogy választani könnyű, a gondos szülőnek van ízlése és véleménye is. A rajzfilmekről is szülőként azonnal meg tudjuk állapítani, hogy bezzeg a mi időnkben mennyivel jobbak voltak, több volt bennük a gondolat, az erkölcsi érték.
2021.05.21. (XXV/20)
