Illusztráció(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Már egy 2003-as felmérésben a gyerekek 11 százaléka azt hitte, hogy akacsák sárgák. Egy 2017-ben 18 éven felüliek körében végzett kutatás kimutatta, hogy az amerikaiak 7 százaléka, vagyis mintegy 16,5 millió ember úgy gondolja, hogy a kakaót a barna tehenekből fejik. Szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a fiatalok és a gyerekek a természettől elidegenedve, nem a valódi közegben, hanem csak filmekből szemlélve, idealizálva látják azt. Sokan, akik így gondolkodnak, minden vadászt gyilkosnak tartanak. A jelenségnek a pszichológusok, szociológusok nevet is adtak, Bambi-szindrómának nevezték el, Walt Disney azonos című rajzfilmje után. A filmben Bambit, a kis őzgidát sirathatjuk meg, akinek megölik a vadászok az édesanyját. A Bambi-szindrómában érintettek szentimentálisan rajonganak a természetért, de nem a realizmus talaján, ugyanis minden esetben képesek foggal-körömmel tiltakozni a vadászat és az állatok leölése ellen.
Richard Louv az Utolsó gyermek az erdőben – Gyermekeink megmentése a természethiányos rendellenességből című könyv szerzője úgy véli, a természettől eltávolodva az emberek egyre kevésbé érzik át a természet jelenségeit és ritmusát, ami főként a gyerekek fejlődését érinti, de hatással van a felnőttekre, sőt az egész társadalomra is. 10 éven át tartó kutatása alapján kijelenti, hogy komoly károkat okoz, ha a gyerek a természettől elzárva, képernyők előtt éli le élete nagy részét.
A természettől való elidegenedés következtében gyakrabban alakul ki depresszióra való hajlam, mutatkoznak tanulási nehézségek, gyakoribb a hiperaktivitás.
2021.10.08. (XXV/40)
