Talán az egyik legérdekesebb és mindenki által ismert kötelező olvasmány Madách Imre: Az ember tragédiája című alkotása. Ha nem is olvasta el mindenki, de biztosan volt mindenkinek az osztályában legalább egy személy, aki azt mondta: „Hallod, ez tényleg jó könyv, majd olvasd el!”.
Persze fel lehetne tenni a kérdést: mit tudhat egy drámának talán hosszú, régies szavakat használó, letűnt időket megidéző alkotás, melyet 1859 és 1860 között vetett papírra Madách Imre? Ma miért van értelme ezzel foglalkozni?
Valóban nem mai szerzemény, néhol sorokat újra kell olvasni, hogy megértsük, de a magyar irodalom talán legtöbb (40!) nyelvre lefordított alkotása ma is tartalmaz meglepő és gondolkodásra késztető kérdéseket, helyzeteket. A születésétől eltelt mintegy százötven évben számos magyar és külföldi színház is műsorára tűzte a darabot, csak a Nemzeti Színházban nyolcszor újították fel. A madáchi műből opera, filmek, táncelőadások születtek, a „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” mondat legismertebb irodalmi idézeteink közé tartozik.
2021.10.29. (XXV/43)
