Az emberi gőg kudarca: elszállt ötletek Ikarosztól az atombombáig

Az ókori görögök a hübrisz kifejezést használták az elbizakodottság, gőg, valamint az önteltség és vakmerőség leírására, ami túllép az istenség által megszabott korlátokon. Annak érdekében, hogy a fogalmak mindenki számára megfoghatók és érthetők legyenek, a görögök mindent előszeretettel megszemélyesítettek. Így Hübrisz istennőjét vagy az éjszaka és a sötétség isteneinek lányaként, vagy máshol az Éter, tehát a levegő és a Föld lányaként jelenítik meg. Hésziodosz görög költő a hübriszben a gonoszság eluralkodásának, sőt az emberi nem eltűnésének az okát látja, ami a világot a feje tetejére állítja, mivel megszűnik az igazságosság.

A büntetésért kiáltó bűn

A hübriszre adott isteni válaszért Nemeszisz volt felelős. A karddal felfegyverzett szárnyas istennő igazságosztóként jelenik meg, aki lesújt azokra, akik dölyfösen átlépik a korlátokat, legyenek azok isteni, emberi vagy természeti korlátok. Történetírók hangsúlyozzák, hogy büntetésének célja mindig a fennálló rend és egyensúly helyreállítása volt. A görög hitvilág szerint Nemeszisz ítélete ártatlanokra is lesújthatott a bűnösökkel együtt, például természeti katasztrófák során. Hübrisz ellenpárja Aidosz volt, az alázat és a szégyen istennője, aki egyfajta egyéni lelkiismeretként szolgált, míg Nemeszisz volt ennek a közösségi megtestesítője.

A görög mitológiában látjuk mind az egyéni, mind a közösségi büntetést a hübriszre válaszul Prométheusz esetében, aki ellopta a tüzet az istenek hegyéről. Tekintve, hogy Prométheusz titán volt, őt maga Zeusz büntette meg azzal, hogy Kaukázus hegyén egy sziklához láncoltatta, ahol egy sas mindennap a máját marcangolta, ami másnapra újra visszanőtt. De az emberiség büntetése sem maradt el, mely a legenda szerint az volt, hogy Zeusz bosszúból létrehozatta Pandórát, az első asszonyt, akinek a dobozába az istenek mindenféle bajt, betegséget és gonosz szellemet bezártak. A nő végül kíváncsiságában kinyitotta a dobozt, rászabadítva az emberiségre annak tartalmát.