A világhírű Stanford Egyetemet a vasúti mágnás és volt kaliforniai kormányzó Leland Stanford és felesége alapította 1885-ben, többek között a „közjó terjesztése” céljából. Az intézmény egyetlen gyermekük, ifjabb Leland emlékére készült, aki mindössze 15 évesen hunyt el tífuszban.
Egy városi legenda szerint a pár először a Harvard Egyetemen próbált egy új épületet felépíttetni és fiuknak szentelni, aki az első Harvardon töltött éve után hirtelen elhunyt, ám hűvös fogadtatásban részesültek, egyszerű kinézetük és pórias ruháik miatt. A történet szerint ezért is döntöttek végül úgy, hogy egy teljesen új intézményt hoznak létre, ami szellemiségében különbözne a többitől. Bár a Harvardon tett látogatásuk valódisága erősen megkérdőjelezhető, a házaspár valóban eltökélte magát, hogy egy egyetem alapításával mások gyermekein segítsen, ha nekik ebben már nem lehet részük. Leland Stanford kijelentette a feleségének: „Kalifornia gyermekei a mi gyermekeink lesznek.” Érdekesség, hogy az egyetem, amely 1891-ben nyitotta meg kapuit a diákok előtt, hivatalosan még mindig a Leland Stanford Junior University (vagyis az Ifjabb Leland Stanford Egyetem – a szerk. megj.) nevet viseli.
A Stanford házaspár a kor felfogásától eltérően egy koedukált, vallásilag és politikailag független, tandíját tekintve megfizethető oktatási intézményként képzelte el az egyetemet, remélve, hogy annak diákjai valóban hasznos és művelt tagjai lesznek a társadalomnak. 1899-ben Jane Stanford módosítást kezdeményezett az alapító okiratban szabályozva a nők számát, amely nem haladhatta meg az ötszázat. Attól tartott, hogy a belépő női hallgatók nagy száma miatt az nem lenne megfelelő emlék fia számára. Később újraértelmezték az előírást, és 2014-től az egyetemisták felvétele szinte egyenletesen oszlik meg a nemek között. Egy több ezer hektáros, fákkal borított San Franciscó-i birtokon, Palo Altóban kezdődött el a hatalmas beruházás, ahol az épületek tervezése az egyetem filozófiáját kívánta tükrözni: nyitott, tág terek a különböző létesítmények között, amelyek jelképesen megszüntetik az emberek és eszmék közötti korlátokat.