A vonzó, mindig elegáns Noémi egy elit művészeti galériában dolgozott a tulajdonos jobbkezeként.
A főnökével való kapcsolatában mindig figyelt a határokra. Amikor a férfi éppen válófélben volt, Noémi észre sem vette, hogy segítségnyújtás, vigasztalás címén egyre többet és többet megtesz a férfinak, messze túllépve a munkakörét. A „bánatos” férfi ügyesen adagolta extra kívánságait, nemcsak arra vette rá a nőt, hogy gyakorlatilag végezzen el minden munkát helyette, de a magánéleti ügyeinek intézését is fokozatosan áttolta Noémire. Ügyelt arra, hogy a sok plusz teendő közt rendszeresen legyenek félreérthető, vonzódásra és kapcsolatépítési szándékra utaló jelek is. Például megkérte a fiatal nőt, hogy kísérje el partnereként egy társasági rendezvényre. Az újabb és újabb külön feladat adásánál mindig elhangzott, hogy mennyire hálás, hogy van egy ilyen csodálatos, lojális és szorgalmas nő az életében. Noémi főnöke minden szavából,
kéréséből, gesztusából azt a következtetést vonta le, hogy a férfi nyilvánvalóan komoly párkapcsolatot szeretne vele kezdeményezni. A jegyességre számító lány várakozásai kártyavárként dőltek össze, amikor kiderült, hogy az egyik hétvégén a férfi egy munkatársnője kezét kérte meg. A helyzetben az volt a legmegrázóbb, hogy úgy érezte, még csak nem is kérheti számon a férfit, hiszen valójában semmit sem ígért neki konkrétan és egyértelműen...
2022.04.08. (XXVI/14)
