Hogyan hat az internethasználat a nyelvünkre és a gondolkodásunkra?

A fenti rövidítések azt mutatják: van mit vizsgálni. Teszik is ezt többen, hazánkban például Veszelszki Ágnes nyelvész, újmédia-kutató. Netnyelvészet és Digilektus kötetei fontos mérföldkövet jelentenek az internetes kommunikáció nyelvészeti kutatásában, mind a magyar, mind a nemzetközi tudományos színtéren. A nyelvész szerint az új jellegzetességek egy önálló, új nyelvváltozatot alkotnak, a „digilektust”, amely saját fogalma a tágabb értelemben vett számítógép közvetítette kommunikáció nyelvhasználati módjának megnevezésére. „Megfigyeléseink, felméréseink szerint egyre gyakoribbak az úgynevezett digitális bennszülöttek és kint rekedtek közötti megértési nehézségek” – írja fent említett kötetében. Vagyis a generációk közötti ismerten fennálló árok az internethasználat miatt még inkább mélyülhet. A nyelvész 2020 nyarán megjelent Karanténszótár című könyvében 400 új szót gyűjtött össze a fotelvirológustól a vakcinairigységig, amelyek mind a világjárvány első hullámában jelentek meg.

Az információs forradalom kezdetétől a trash kultúráig

A rendszeresen megjelenő, sok példányban kiadott újságok debütálása óta jó néhány évszázadig a papíron terjedő írott információ tájékoztatta a hírekről az olvasókat. Feszes, sok szabálynak megfelelő, igényes szövegeket olvastak az előfizetők. Aki nem tudott helyesen írni, szépen fogalmazni, hiába vágyakozott arra, hogy széles körben olvashassák a gondolatait. Az 1950-es években elterjedő televízió is igyekezett színvonalas, tanító szándékú műsorokat sugározni, melyeket

választékosan beszélő bemondók vezettek. Ezekből a produkciókból eleinte nem volt sok, így a figyelem a minőségi tartalomra összpontosult. A műsorkínálat bővülésével az ingerküszöb is folyamatosan növekedett. A tévés személyiségek közösségimédia-megjelenései kitágították az intimitás határait, és bárki betekintést kapott a celebek otthonába, magánéletébe. Így jutottunk el odáig, hogy a 21. században már úgynevezett trash kultúráról (a trash szó magyarul szemetet jelent – a szerk.) is beszélhetünk, amelynek neve már önmagában antagonizmus, vagyis kibékíthetetlen ellentét.