A test bőrének színe koronként egyfajta státuszszimbólum volt: az ókorban és a középkorban az előkelőség kiváltságaként jelent meg a porcelánfehér bőr, hiszen a barnaság a földeken dolgozókra volt jellemző. Ez a nézet az 1920-as évekig volt érvényben, amikor is a bronzbarna bőr jött divatba – hiszen aki barna, annak van ideje és pénze a tengerparton süttetnie magát. Divat ide vagy oda, érdemes megtalálni a saját bőrtípusunkhoz illő nyári színt és mértékkel venni a napfürdőt, hiszen jótékony hatása régóta ismert: elősegíti a D-vitamin képződését szervezetünkben, ezáltal csökkenti a csontritkulás kialakulásának esélyét, pozitívan hat egyes bőrbetegségekre, sőt még a depresszióra is. Korunk napfénye azonban már nem ugyanaz, mint ami akár egy generációval ezelőtt sütötte a bőrünket. Földünk körül egyre szaporodnak az ózonlyukak, amelyek átengedik a káros sugarakat.
A testet fedő bőr mérnöki precizitással működik: ha egészséges, védi szervezetünket a legkülönbözőbb behatásokkal szemben. Melegben a verejtékmirigyek működése által leadja a felesleges hőt, hidegben bent tartja, a kémiai hatásokkal szemben bizonyos mértékig a bőrfelszíni lipidréteg ad védelmet. Kiválasztja a salakanyagokat, érzékeli a külvilágból jövő ingereket, védi szervezetünket a kórokozók ellen, és részben véd az UV-sugárzástól is.
A Napból érkező ultraibolya sugarak nélkülözhetetlenek az életünkhöz, de mostanra bebizonyosodott, hogy sajnos hozzájárulnak a bőrrák kialakulásához is és felgyorsítják a bőr öregedését. Az ibolyán túli (ultra) fény emberi szemmel nem látható, hullámhossztól függően három fajtája van: UVA, UVB és a Földig el nem jutó UVC-tartomány. Az atmoszférát elérő napsugárzás körülbelül hússzor több UVA-sugárból áll, mint UVB-ből, és mindkettőnek szerepe van a bőrrák kialakulásában. Szervezetünk a sugarak ellen új melanin termelésével védekezik, ennek látható jele a bőr barnulása, míg a felelőtlen napozás eredményeként bőrünk begyullad (leég), majd idővel lehámlik.
2022.07.01. (XXVI/26)
