Korábban közvetlen járat is volt Budapest és Moszkva között, de a szankciók miatt az orosz járatokat kitiltották az Európai Unió légteréből és vice versa, így Isztambulon keresztül repültünk. Utazás közben arról beszélgettünk útitársaimmal, hogy a barátok, rokonok mit szóltak úti célunkhoz. A legenyhébb reakció az aggodalom volt, hogy „csak épségben jussunk is haza”, a legszélsőségesebb szerint pedig egy ilyen utazással egyenesen a háborút támogatjuk… Később moszkvai ismerősök elmesélték, hogy a háború kitörése után számos magyar barátjuk felhagyott az orosz nyelv tanulásával, és velük is megszakították a kapcsolatot. Sajnos sokan nem tudják helyén kezelni a politikát az emberi kapcsolatokban.
A vnukovói repülőtéren rögtön óriásplakátok köszöntik az érkezőket: „Oroszország − a lehetőségek országa”, „Hallgass a szívedre [és utazz Oroszországba]”. Különös volt ezeket a szavakat olvasni éppen azon a repülőtéren, amelyen keresztül egy hónappal korábban Leonyid Grozman politikus, filozófus emigrált, miután kéthetes börtönbüntetéséből szabadult, amiért a Szovjetuniót a náci Németországhoz hasonlította. Nem Oroszországot − a Szovjetuniót.
Az útlevelet vizsgáló férfi örült nekünk, mondván: „a magyarok most jól viszonyulnak hozzánk”. Egy másik vizsgáló viszont rákérdezett férfi útitársamnál, hogy van-e orosz útlevele. Ha lett volna, nem biztos, hogy visszafelé kijut az országból…