Miért éppen Kővágóörs? Ön a fővárosban él; beszélne róla, hogy miképp lelt rá a zsinagógára, mi az első emléke róla?
– Az első élményünk az volt, hogy a társammal, Vikor Andrással körülbelül tíz évvel ezelőtt a környékbeli zsidó emlékeket jártuk végig, és természetesen olvastunk és hallottunk már a zsinagógáról, de még sosem voltunk itt. Amikor eljutottunk ide, nem is nagyon lehetett látni, annyira be volt nőve az épület, és mint ahogy akkor nagyon sokan, mi is kíváncsiak lettünk, úgyhogy bemásztunk a kerítésen – amit most már nem javaslok senkinek.
Megnéztük a zsinagógát kívül-belül, hát vérzett a szívünk, mert nem volt túl jó állapotban: szemét, dzsungel és egyéb rossz körülmények vették körül. Aztán első látásra szerelem lett – beleszerettünk az épületbe.