Találkozás Frank Mariann-nal, a „Csodarabbik útja” projektvezetőjével

Tokaj-Hegyalja számos csodás helyszínt tartogat a turistáknak, különösen ősszel. Mádon járva megannyi régi épületet láthatunk a központban új pompájában. Pályázati beruházások táblái hirdetik, hogy kiemelt támogatást kapnak nemcsak a borászatok, hanem a kulturális épületek is. Kár tagadni, hogy van néhány étterem, amelyet hiába kerestünk fel. Az itteniektől megtudjuk, a járvány alatt zártak be.

Aki ellátogat Olaszliszkára és főként Bodrogkeresztúrra, különleges meglepetésben lehet része: hihetetlen, de mintha Izraelben járna: héber feliratok a házakon, számtalan bérelt autó, bennük, vagy az utcán sétálva ortodox zsidók. Keresztúron még egy kóser konyhára is bemerészkedik a kíváncsi újságíró. Kedvesen fogadnak, a helyi alkalmazott megkérdezi a New Yorkból ide költözött rabbit, be lehet-e jönni a fáradt utazónak. Engedik, így elfogyasztunk egy marhaszeletet gerslivel, ami a helybéli, a kóser szabályokra kiokított szakácsnő munkáját dicséri. Pénzt nem kérnek érte, de van egy kis persely, ahová beteszünk egy összeget. Pár száz méterrel fentebb egy másik ortodox közösség épít mikvét, rituális medencét. Ott is nyitva áll egy kávézó, ahová bekukkantunk. A zsidó nem térítő vallás, így nemigen foglalkoznak velünk, de már hozzászoktak az érdeklődő idelátogatókhoz. Elvonulnak egy másik terembe imádkozni, hiszen főként ezért vannak itt. Tokaj-Hegyalja hászid zsidó vallási központ lett az elmúlt két évtizedben. Ezzel párhuzamosan a környéken található számos zsidó emlékhely, épület és temető megújult külsőt kapott, ahogyan a mádi zsinagóga is. Frank Mariann Budapestről költözött Mádra a családjával, hogy a „Csodarabbik útja” projektet vezesse, és a Mádi Rabbiházat működtesse. Az izraeli tanulmányainak köszönhetően a zsidó vallást és kultúrát jól ismerő, héberül, angolul is folyékonyan beszélő projektvezető vezetett körbe, bemutatva az épületet és a tokaj-hegyaljai zsidóság történetét. Választ kaptunk arra a kérdésre is, hogy mi áll a helyi vallási turizmus felélénkülésének hátterében.

Nők és gyerekek is hordták a köveket

Mint elmondta, a zsidók a 18. század elején kezdtek letelepedni, de már ezt megelőzően is jártak itt zsidó borkereskedők, akik kifejezetten azért jöttek, mert tudták, hogy milyen jó minőségű borokat készítenek Tokaj-Hegyalján: „Már korábban is kereskedtek a tokaj-hegyaljai borokkal, de abban az időben még nem tudtak itt letelepedni. Majd változott a politikai helyzet, elsősorban Galíciában – ahonnan jöttek, és ahol pogromokkal üldözték őket – és ez volt az az időszak, amikor már Magyarország is megnyitotta a határait. Keresniük kellett egy nemest, földbirtokost, aki úgynevezett szponzorációt adott a zsidóknak.