Amikor ezt hallja valaki nem feltétlen érti is azt, mit jelent foglalkozni vele, kellő időt szánni gyermekünk lelkének egészséges fejlődésére, és nem csak egyszerűen hagyni, hogy minden történjen magától. Jó szándékunkat sok esetben terheli az a „hozomány” is, ahogyan minket neveltek a szüleink. Ideális esetben feltesszük magunknak a kérdést, mennyire készülünk, készültünk igazán a szülői szerepünkre?
Hogyan tudunk olyan szülőkké válni, akik úgy foglalkoznak a gyermekeikkel, azok lelkével, ahogyan azt ők igénylik, amennyi időre valóban szükségük van? Ehhez érdemes már előtte készülni a szülőségnek erre a részére is, akár olvasni róla, hogy ne csak, mint egy automatikus folyamatba belecsöppenjünk, ahol a hétköznapok szürkesége bedarálja a jó szándékot, hanem tisztában legyünk az érzelmi fejlesztés fontosságával, és örüljünk annak, hogy együtt változunk gyermekünkkel.
Minden gyermek egyedi és megismételhetetlen, ezért a cél az, hogy a szülői figyelem és a megismerés segítségével olyan viszonyulást alakítsunk ki gyermekünkkel, ami az ő érzelmeiben író-olvasóvá tesz minket. Az őszinte figyelem segíti ezt a folyamatot, és olyan érzelmi pluszt ad a gyermeknek, ami a társas kapcsolat nehézségeiben átsegíti őt. A gyermek önismerete és a szülő figyelme egy érési folyamatban halad együtt, és ebben már nem a tökéletességre vagy hibátlanságra fogunk vágyni, hanem arra, hogy gyermekünket a maga valóságában ismerjük meg, és ezzel együtt ő is megismerjen minket. A biztonságos fejlődésben segíti őt annak felismerése, hogy saját magáért fogadják el a szülei, és nem valamiféle teljesítménye miatt.
2023.01.20. (XXVII/3)
