Puskin szobra Szentpéterváron. A szabadságról szóló verseket írt, és kiállt a gyakorlatilag rabszolgasorban sínylődő orosz jobbágyok jogaiért.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix )
Az ész bajjal jár... Ez Gribojedov vígjátékának címe, melyet 1829-ben mutattak be Oroszországban. Szerb Antal A világirodalom története című művében a következő megjegyzést bocsátja előre a 19. századi orosz irodalom tárgyalásához: „Mielőtt a nagy orosz írókról beszélnénk, még egy általános jelenséget kell szóvá tennünk, és ez az, hogy az ész csakugyan bajjal jár, mindig és mindenütt, de kevés helyen annyira, mint a cári Oroszországban. … az első orosz realistákat halálra ítélték, majd Szibériába küldték; Puskint a Kaukázusba és saját birtokára száműzték, Lermontovot Puskin halálára írt ódája miatt a Kaukázusba.” Majd felsorol még vagy tíz írót, akik közül némelyeket száműztek, másokat kivégeztek, kényszermunkára ítéltek vagy éppen elmegyógyintézetbe csuktak. Nos, ilyen körülmények között tűnik fel Alekszandr Szergejevics Puskin.
Puskin 1799. június 6-án született Moszkvában. Anyai dédnagyapja az abesszin (etióp) származású Abram Petrovics Hannibal volt, aki rabszolgából lett I. Péter cár seregének tábornoka. Puskin róla írta Nagy Péter szerecsene (1826) című elbeszélését. A család a művelt moszkvai társasághoz tartozott. Puskin nagybátyja saját korában ismert költő volt. Házukban gyakran megfordultak írók, irodalmárok, és Alekszandr Szergejevics már gyerekkorában kitűnően megtanult franciául, és rászokott az olvasásra.
1811-től 1817-ig a Pétervár közelében fekvő Carszkoje Szeló-i líceumban tanult, ahol korán megmutatkozott költői tehetsége. 1817-ben felvették egy fiatal, feltörekvő írókból álló irodalmi körbe, ami számára az irodalom berkeibe való hivatalos bebocsáttatást jelentette.
2023.06.16. (XXVII/24)
