Gyakran hangzik el veled kapcsolatban, hogy megosztó személyiség vagy. Már a Megasztárt is úgy kezdted, és most is így szerepelsz gyakran a médiában. Hogy éled ezt meg, és miben más az akkori „megosztásod”, mint a mostani?
Igazából ez engem nagyon zavart fiatalon is, nem értettem, hogy miért osztották rám a vadóc szerepet. Számomra ma is az a kérdés, hogy 16 évesen vajon hogy lehet megosztó valaki? Egy ilyen idős gyerek lázad, harcol, feszegeti a korlátait. Aztán én úgy maradtam, beleragadtam a lázadó, vadóc karakterbe, amit kitaláltak nekem. Ebből következően az emberek valami olyat szerettek vagy épp nem szerettek bennem, ami én egyáltalán nem voltam. A megosztó karakterem nyilván annak is köszönhető, hogy az újságírók egy része rendkívül ügyesen kihasználja azt, hogy velem, az én nevemmel sok mindent el lehet adni. Az igazság az, hogy impulzívabb, érzékenyebb és energikusabb típus vagyok, mint sokan mások, és érthető módon ez van, akinek nem tetszik. Erről a mai, „nagyon elfogadó” világban nem szabad beszélni. Mert, ha valaki erős és mer küzdeni, megy előre, és egy picit még jól is néz ki, akkor akadnak, akik utálják. Ha akkor (16 évesen – a szerk.) kicsit átlagosabb vagy szürkébb lettem volna, akkor a kutyát se érdekelné, hogy ki, vagy mi vagyok. Tehát, hogy miért bántanak engem többet, mint esetleg másokat? Talán azért, mert szerintük kilógok a sorból.
Közszereplőként vállalom azt, hogy bizonyos értékrend mellett kiállok, nyilván lesznek olyanok, akik emiatt nem kedvelnek, hiszen nem szerethet mindenki, és erre már nem is vágyom.
2023.06.09. (XXVII/23)
