A léghajó valódi története

Schwarz Dávid 1850. december 7-én zsidó szülők hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot Keszthelyen. Sajnos elég hamar, kétévesen árva lett, később az elemi iskolát tudta csak elvégezni, és még gyerek volt, amikor kereskedőtanoncként kezdett dolgozni. Később Zágrábban élt, ahol egy fafeldolgozó üzemben helyezkedett el. Az üzemet apósától, egy jómódú zágrábi fakereskedőtől örökölte meg 1890-ben. Már a negyvenes éveiben járt, amikor elkezdett foglalkozni a kormányozható léghajó ötletével. Elképzelésében az szerepelt, hogy ne gumival impregnált ballonszövetből készüljön el a léghajó, hanem egy sokkal strapabíróbb, ellenállóbb anyagból, fémből.

Tesztüzem Bécstől Pétervárig

A tervekből kidolgozott, megvalósíthatónak tűnő javaslatok készültek, melyekkel elsőként Bécsbe utazott, hogy támogatókat találjon egyfelől a kivitelezéshez, másrészről a tesztelésekhez. Az osztrák hadügyminiszter elismerően viszonyult Schwarz újszerű megközelítéséhez, ami azonban a megvalósítást illeti, már kétségei voltak, így anyagi támogatás hiányában tovább kellett kutatnia más lehetőségek után. Ezt követően jutott el Szentpétervárra, ahova meghívás útján került bizalmat nyerve elképzelései kidolgozására. A kutató két éven át igyekezett a terveiből valóságos léghajót létrehozni, de sajnos az elkészült szerkezetet nem tudta hidrogéngázzal megtölteni, ami pedig a hajó felszállását biztosította volna. A felszállásra kitűzött határidő lejártával az orosz kincstár nem nyújtott további anyagi támogatást a tesztelésekre (77 ezer rubelt költött az orosz hadügy pénzén). Schwarz rendkívüli lelkesedése a téma iránt továbbra sem lankadt, sőt a rábízott faüzemet képes volt feláldozni a találmánya ötlete oltárán, hogy saját forrásból tudja finanszírozni a további teszteket. Ez nem volt könnyű döntés, de felesége, Kaufmann Melánia végig támogatta minden döntésében és kitartott mellette.

Pétervár után Berlinbe utazott, ahol megismerkedett Berg Károllyal, egy alumíniumfeldolgozó üzem tulajdonosával, aki rendkívüli érdeklődést mutatott Schwarz tervei iránt. 1895-től dolgozott az alumíniumból készült, rácsszerkezetű léghajó megvalósításán. Sajnos azonban az egy évvel későbbi tesztrepülés eredménytelennek bizonyult a silány minőségű hidrogénnek köszönhetően, mivel az nem adott megfelelő felhajtóerőt a felszálláshoz. Az áldásos fordulat akkor következett, amikor a vegyészeti gyár végre megfelelő töltőgázt tudott szállítani Schwarz léghajójának tesztrepüléséhez, amely lehetővé tette ugyan a sikeres felszállást, de Schwarz ezt már sajnos nem élhette meg.