Klasszikus értelemben vett sikertörténetekkel találkozhattunk már, és szinte minden esetben bátorítóan hatottak ránk. A köztünk élő hétköznapi átlagemberek szemmel látható élete mögött sokszor olyan harc és küzdelem zajlik, melyek együttes eredménye hozza el a sikert és jelenti egyúttal az életet számukra. Most olyan történeteket mutatunk be, melyek szereplői újratervezték az életüket, hogy boldogulni tudjanak, élni és nem csak létezni a világban.
Az ötvenhárom éves férfi magabiztosan sétál keresztül a Hamburgban található Renaissance Hotel előcsarnokán, kézfogással köszönti a szálloda alkalmazottait, és amikor beszél velük, egyenesen a szemükbe néz. Hogy mindez miért különös? Mert Saliya csaknem teljesen vak, és csupán 5 százalékát látja mindannak, amit egy ember általában. Hangok, zajok, ízek, illatok, formák, anyagok azok, amelyek segítenek Saliyának tájékozódni a világban.
Tizennégy éve dolgozott már a csúcsgasztronómiában mint bárpultos és pincér, mire munkatársai és főnökei rájöttek, hogy a fiú vak. Az, hogy a müncheni Hotel Bayerischer Hof képzési programjára történő jelentkezésekor miért tartotta titokban szembetegségét, talán valamelyest érthető. Hiszen akarna-e bárki alkalmazni egy látássérültet, aki egy többcsillagos szállodában koktélokat kever és kristálypoharakkal lavírozik az előkelő vendégek között? Ennek ellenére Saliya megtanult mindent, amit tudnia kellett ehhez a munkához: az étlapokon szereplő ételek és italok nevét, az árakat, a távolságokat az asztaloktól, pulttól stb. Arra, hogy honnét volt benne ilyen mérhetetlenül nagy küzdeni akarás, azt felelte, hogy „a kenyérsütéshez liszt, élesztő és víz, a fogyatékkal élőknek pedig bátorság, elszántság és akaraterő kell”.