Januárban röppent fel először a világsajtóban a hír, miszerint a közép-kínai Hupej tartomány legnépesebb városában egy rejtélyes, halálos vírus terjed. A csupán helybelieket érintőként jellemzett járványról kezdetben állították, hogy az kizárólag állatról emberre terjed, és csak azokat érinti, akik a vuhani piaccal valamilyen kapcsolatba kerültek. Szinte egy hétnek sem kellett eltelnie, hogy bejelentsék: már emberről emberre is terjed a ragály.
Kína: hallgatás és elhallgattatás
A valóságban azonban a helyi hatóságok előtt már decemberben ismert volt a vírus ténye és annak súlyossága, ennek ellenére – vagy éppen ezért – a fertőzésekre figyelmet felhívni kívánó orvosok és az elhunytak hozzátartozóinak módszeres elhallgattatása folyt a kínai kormányzat részéről. Zhang Hai február elsején veszítette el édesapját a kórházban összeszedett vírus következtében. Sorstársaihoz hasonlóan csatlakozott egy, a járvánnyal foglalkozó WeChat csoporthoz, ami miatt azonnal a titkosszolgálat monitorozása alá került – számos hívást kapott a rendőrség részéről, és a Weibón (a Twitter kínai megfelelője) a témában közzétett bejegyzései rövid időn belül automatikusan törlődtek. Kína hallgatása tovább folytatódott, sőt: érdekérvényesítése a nyugatiakat is hallgatásra próbálta bírni.
A vírus februári európai betörése, majd márciusban világjárvánnyá minősítése, az elhunytak és megfertőződöttek növekvő száma azonban már nem engedett további tagadást Kína számára, elkezdődtek a találgatások a vírus valódi eredetével és súlyosságával kapcsolatban, melynek nyomán számos összeesküvéselmélet is napvilágot látott – több millió elhallgatott haláleset a megszűnt mobiltelefon-előfizetések nyomán, vagy éppen az, hogy a vírus nem természetes úton jött létre, hanem egy biológiai fegyver elszabadulásáról van szó –, amely állításokat máig cáfolni próbálnak, de különösen a vírus eredetével kapcsolatos feltételezések nem juthattak még nyugvópontra.
2020.07.24. (XXIV/30)
