A középkor fehér rabszolgái

A középkori feudális berendezkedés önmagában is egyfajta rabszolgarendszernek minősíthető, amelyben az alacsony státuszban lévők (összefoglaló nevükön jobbágyok), ha nem is klasszikus értelemben vett rabszolgasorban éltek, de szabadnak sem nevezhetjük őket. A jelenleg zajló, afrikai rabszolgasággal kapcsolatos társadalmi vita fényében azonban részletes elemzést érdemel az a tényleges rabszolga-kereskedelem, amelynek évszázadokon át fehérek, keresztények voltak kiszolgáltatva, nem ritkán külső, például muszlim hódítók által.

A középkor mindinkább globalizálódó diplomáciája, az egyre több szereplőt érintő háborúzás, és a kiterjedt kereskedelem nem csupán a járványok melegágyának bizonyult, egyúttal rendkívül „sokszínű” rabszolga-kereskedelemnek is terepet adott. Az egykori Római Birodalom számos területe Bizánc kezébe került, amelynek császára saját tulajdonának tekintette a rabszolgákat, és úgy kereskedett velük, ahogy jónak látta. Az igazi globális rabszolgakereskedelem viszont Európa első komolyabb középkori egyesítésével, I. Károly frank császár uralmával alakult ki. Kelet- és Nyugat-Európa jelentős részének egyesítése soha nem látott mértékű alattvalót hozott az európai eszmény megteremtőjének. A frank udvar ezek komoly hányadát a legtöbbet ajánló kereskedőknek adta el rabszolgaként. A globális rabszolgaság kezdetei tehát a fehér Európa és a leendő gyarmatterületek viszonylatában fordítottan zajlott, mint ahogy ma a rabszolgaságra ösztönösen gondolunk. Különösen a muszlim világban lettek népszerűek a fehér rabszolgák, de az üzletben szerepet vállaltak keresztény és zsidó kufárok, szlávokkal kereskedő ruszok és kazárok, illetve vikingek is, akik a brit szigetvilágról elhurcolt családokat adták el Isztambulban és Algírban.

A muzulmán emberrablások

Az arabok által űzött rabszolga-kereskedelem sok irányból rabolta el a piacra dobandó „árut” és ebben rendszerint nyugat-európai illegális kereskedők segítették őket. A kelet-európai és főleg szláv rabszolgákat prágai üzérek kasztráltatták, az észak-európai szolgákat pedig francia és velencei közvetítéssel szállították az arab világba. Segítségükre volt továbbá a rövid életű itáliai Bari Emírség is.