Harminc évvel ezelőtt, október 3-án egyesült újra Kelet- és Nyugat-Németország. Egyesek szerint nem létezik már kelet és nyugat közötti ellentét, ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen homogénné vált volna a társadalom. Abban viszont egyetértenek az elemzők, hogy az elmúlt három évtized összességében sikeres volt.
A Berlini Társadalomkutató Intézet szeptemberben megjelent, az évfordulóra készült tanulmánya egyértelműen kimondja, hogy az elmúlt harminc év attól függetlenül sikertörténetnek tekinthető, hogy nem minden várakozást teljesített be százszázalékosan. A fal leomlása óta született polgárok számára már teljesen mindegy, hogy annak melyik oldalán születtek, a különbségek inkább a vidéki térségek és a nagyvárosok között élesebbek.
Az 1990-es évek óta ugyanis a nyugatra vándorlás miatt az egykori NDK lakosságának létszáma az 1905-ös szintre esett vissza. Egyedül a Berlin körüli Brandenburg az, ahol népességnövekedésre lehet számítani a következő évtizedben az öt egykori keleti tartomány közül, mivel a főváros vonzza az érvényesülni vágyó fiatalokat. A nyugatnémet részen viszont ma több mint kétszer annyian élnek, mint a 20. század fordulóján. A keletnémet tartományok megmaradt lakossága is egyre inkább a nagyvárosok felé orientálódik, ugyanis itt a legvalószínűbb, hogy olyan munkát találhatnak, amelyből a kívánt színvonalon meg tudnak élni.
2020.10.16. (XXIV/42)
