Samuel Paty, Mohamed-karikatúráért lefejezett francia tanár(Fotó: Twitter / Samuel Paty)
A George Floyd halálát követő tiltakozássorozat eredeti indoka az volt, hogy a rendőri intézkedés során történt tragédiát nem szabad egyedi esetként tekinteni, hanem fel kell tárni azt, milyen rendszerszintű rasszizmus áll az ilyen esetek mögött. A BLM-mozgalom sikerrel emelt be a globális köztudatba egy konkrét halálesetet úgy, hogy az nemcsak a rendőri túlkapásoknak vált a szimbólumává, hanem azt a követelést is megfogalmazta, miszerint az egész amerikai (és a tágabban vett nyugati) társadalmat, valamint kultúrát át kell világítani, hogy a rendszerből kikerüljön a probléma forrása.
Nem Samuel Paty az első francia, akit francia földön az „Allah katonáiként” fellépő terroristák lefejeznek. 2016. július 26-án Normandiában mise közben támadt rá két tizenkilenc éves iszlamista a 85 éves Jacques Hamel atyára, akit leszúrtak, majd lefejeztek. Az idős pap halála megrázta Franciaországot, a Notre Dame-székesegyházban tartott búcsúztatóján André Vignt-Trois párizsi érsek ki merte mondani, hogy a tragédia oka nemcsak az egyéni gonoszság, hanem egy vallás rendszerszintű problémája, amely folyamatosan újratermeli a gyilkosokat: „A dzsihadisták a halál istenét hirdetik, aki olyan, mint a pogány Moloch, emberáldozatokat követel magának.”
Az érsek szavai – amelyek alig nyolc hónappal a 131 áldozattal járó 2015. novemberi párizsi támadássorozat után hangzottak el – tragikus módon azóta is érvényesek. Csak Franciaországban az elmúlt négy évben 23 iszlamista terrortámadás történt, késelések, autós gázolások, robbantások, túszejtések.
A véres, kegyetlen merényletek közül is kiemelkedik brutalitásában a 85 éves párizsi zsidó hölgy, Mireille Knoll meggyilkolása, akit miután a támadói „Allahu akbar” kiáltások között leszúrtak, ki is raboltak, majd a lakását felgyújtották. A támadókat idén nyáron állították bíróság elé, amikor megkérdezték tőlük, mi volt tettük oka, egyikük rezzenéstelen arccal így válaszolt: „A zsidóknak van pénzük.”
2020.10.22. (XXIV/43)
