Jelenet a Pink Floyd: A fal c. filmjéből. Bernie Sanders és más demokraták disztópikus elképzelései alatt nyög a közoktatás.(Forrás: MGM / Alain Parker, The Wall)
Bernie Sanderst az év meglepetéssztorijának nevezte a Washington Post 2015 végén. Saját bevallása szerint a vermonti szenátort is váratlanul érte a gyűlésein megjelenő, főként fiatalok alkotta tömegek nagysága. A demokrata vezetés közbelépése miatt ugyan nem lett belőle elnökjelölt sem akkor, sem idén, viszont egy új generáció megtalálta a helyét abban a radikális mozgalomban, amelynek ajtót nyitott. A sandersizmus azóta is nyerő platformnak számít a helyi és szövetségi képviselői előválasztásokon a régi vágású, mérsékelt demokratákkal szemben. De a pártot is meghódította: a Biden–Sanders egységmunkacsoport apró változtatásokkal egyszerűen átemelte Joe Biden demokrata favorit kampányprogramjába Bernie legfőbb célkitűzéseit (többek között a Green New Deal bevezetését).
2016 nagy tanulsága volt, hogy Hillary Clinton helyett Bernie-hez özönlöttek az ifjabb generáció tagjai, ezért a Demokrata Párt a 2020-as győzelem egyik kulcsának tartja ennek a támogatói rétegnek a mozgósítását az idősebbek számára elfogadhatóbb, mérsékeltnek beállított Joe Biden mögött. Bernie igyekszik is hozni őket, például Twitter-üzenetekkel: „79 éves vagyok, és dühös. Ha 18 vagy 20 lennék, nagyon, nagyon, nagyon dühös lennék. A fiatalok újjáformálhatják ezt az országot. Mindent meg kell tennünk, hogy elmenjenek szavazni”.
A Rockefellerek és más mágnások alapítványai nem képezni akarták az ifjúságot, hanem érdekeik mentén „rendbe szervezni”.
2020.10.09. (XXIV/41)
