Afrikai és közel-keleti menekültek a litván verebiejai táborban.(Fotó: AP / Mindaugas Kulbis)
Az Evening Standard 2009-ben egy kevéssé ismert munkáspárti politikustól közölt egy rövid véleménycikket, amely nem kavart nagy port, pedig ritkán adódó betekintést engedett az európai migrációs politika század eleji alakulásának kulisszatitkaiba.
A migráció „nem csak úgy magától történt: az Egyesült Királyság megnyitása a tömeges bevándorlás számára a kétezres évektől bizonyos miniszterek tudatos politikai programja volt” – vallja be Andrew Neather volt kormányzati tanácsadó. Aki maga is központi szerepet játszott a folyamatban, például ő írta a bevándorlási tárcával megbízott Barbara Roche 2000 szeptemberében elhangzott, lazább szabályozás bevezetését sürgető beszédét. Az ominózus felszólalás szakítást jelentett az előző kormányok 1971 óta követett politikájával, mely csak a már Nagy-Britanniában élő rokonokhoz érkezők letelepedését tette lehetővé.
Neather azt is elárulja, hogy Roche beszéde a Performance and Innovation Unit, egy Tony Blair kabinetjéhez köthető think tank tanulmányán alapult. A jelentés vázlatai már nyáron körbejártak a képviselők között, akik ugyanakkor ügyeltek arra, nehogy a sajtóhoz is eljussanak. A 2001 januárjában megjelent végső változat már csak a munkaerőpiaci előnyöket tartalmazta, a politikai motivációt – a kormány a tömeges migrációval akarta az Egyesült Királyságot valóban multikulturálissá változtatni – nem.
2021.08.06. (XXV/31)
