BLM-tüntetők Martin Luther King emlékműve előtt. Nincs folytonosság a polgárjogi mozgalom és a kritikai fajelmélet között.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
A kritikai fajelmélet (angol rövidítéssel CRT) inkubátorai Amerika legrangosabb jogi egyetemei voltak; a Harvardnak kiemelt szerep jutott. Vagyis annak ellenére, hogy leginkább a Black Lives Matter mozgalom ideológiai alapjaként ismert, valójában jogfilozófiaként indult, melynek alaptétele, hogy az Egyesült Államok a fehér felsőbbrendűségben gyökerezik, és ez a jogrendszerébe is be van betonozva.
Az 1970-es években egyértelművé vált, hogy az 1964-es polgárjogi törvény (bár megtiltotta a feketék és a fehérek faji elkülönítését és a faji alapú diszkriminációt) nem oldotta meg teljesen a faji kérdéseket. Sok polgárjogi harcos – különösen Martin Luther King 1968-as halála után – elvesztette a hitét abban, hogy az amerikai demokrácia képes megbirkózni ezekkel a problémákkal.
Néhány Harvardon tanító professzor – Derrick Bell, Roberto Unger, Duncan Kennedy és Morton Horwitz – vezetésével jogtudósok létrehozták a kritikai jogtudomány iskoláját, amely Antonio Gramsci kulturális hegemónia elméletét alkalmazta a faji kérdésre. Az olasz marxista filozófus a társadalom vezető rétege által kialakított, és a média, az egyház, az iskolák, a szórakoztatóipar által propagált kulturális légkör egyeduralmával magyarázta, hogy az alsóbb osztályok nem lázadnak fel, holott szám szerint fölényben vannak.
2021.07.02. (XXV/26)
