A kommunista-marxista filozófia szellemében kapacitálják a lakosokat a javak bérlésére a megvásárlás helyett.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Az elmúlt években számos olyan gazdaságfejlesztési koncepció született az EU-s szintű pénzügyi válságok jövőbeni hatékony kezelésére, mint például az ipari ökológia, kék gazdaság, funkcionális gazdaság, megosztáson alapuló gazdaság vagy a digitális gazdaság. Ezek közé sorolható a 2015-ös, uniós közpolitikába berobbanó, jelen cikk tárgyát is képező, „circular economy”, magyarul körkörös gazdaság koncepciója, ami példátlan népszerűségnek és bizalomnak örvend az EU-ban. Nem meglepő tehát, hogy mára az Európai Unió fő gazdaságfejlesztési koncepciójává vált, annak ellenére, hogy a képlékeny, formálódó stratégia fogalmi köre még közel sem tekinthető koherensnek.
A körkörös gazdaság egyik alaptézise a jelenleg működő lineáris (kitermel-gyárt-eldob) gazdasági szemlélet helyett egy hosszú távon fenntartható, körkörösségre épített üzleti filozófia megvalósítása, amivel megoldhatóvá válhat környezetvédelmi szempontból például a fogyasztói társadalom generálta kommunális hulladékok hatékony kezelése (újrafelhasználás, újragyártás, javítás által).
Ez önmagában dicséretes és támogatandó célkitűzés, viszont ehhez olyan új, felhasználói típusú fogyasztói magatartást kívánnak társítani, ami a magántulajdon szisztematikus felszámolását és magának a tulajdonjognak a relativizálását eredményezheti a jövőben. Példának okáért olyan hivatalos statisztikákat olvashatunk a körkörös gazdaság létjogosultságának bizonyítására, hogy
2021.07.09. (XXV/27)
