hetilap

Az ötkarikás játékok furcsamód a házigazda japánokat sem mozgatják meg igazán. Sőt. A közösség érdekeit rendszerint a sajátjuk elé helyező visszafogott szigetországbeliek rendszeresen tüntettek a rendezés ellen. Úgy tűnik, a közösségi érdek szerintük most nem az anyagi szempontból amúgy is katasztrofális szaldót mutató olimpia, hanem a koronavírussal szembeni küzdelem lenne (nem mellesleg a vírus az olimpiai faluban is terjed). Nem is alap nélküli ez a megközelítés:

ha a Covid elszabadul az országban a következő hetekben, az nagyobb gazdasági kárt okozhat, mint a játékok lefújása miatti veszteség. 

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azonban ragaszkodik ahhoz, hogy legyen olimpia, bár az nem világos, hogy a motivációban mekkora szerepe van az olimpiai eszmének, és mekkora a szponzoroktól és a közvetítési jogokért kapott dollármilliárdoknak. Persze naivitás lenne azt gondolni, hogy a globális szórakoztatóipar részévé vált sportban ne a pénz diktálna – csak éppen most emberi életekről is szó van.
Ha megrendezik, akkor viszont mindenképpen történelmi lesz a tokiói olimpia: nemcsak a vírus és a halasztás miatt, hanem azért is, mert először láthat a közönség transzsportolókat a játékokon. Legalábbis azok, akik kíváncsiak rájuk. 

Érdeklődést most egyedül a magyarok szereplése vált ki belőlem (hajrá!) – de ez az olimpia ennél többet nem tud sajnos.

Takarékon van a láng.