Fegyveres osztagok kényszerítik az afgán lakosságot az imákon való részvételre.(Fotó: AP / Felipe Dana)
Számos rémhír és ezzel együtt álhír is napvilágot látott Afganisztán kapcsán azt követően, hogy az Egyesült Államok elkezdte az ott állomásozó csapatainak kivonását. A nyugati médiában elsődlegesen a nők jogait érintő kérdések, valamint a társadalom minden sejtjét kontrollálni akaró saría alapú rendszer kialakulása van a legtöbb karakterszámban tárgyalva. Kevesebbet hallani viszont arról a hírszerzői, besúgói hálózatról, amely jelenleg épül ki, illetve azokról a folyamatokról és forrásokról, amelyek anyagi támaszt nyújtanak a szunnita diktatúra kiépülésének.
Különös kettősége, de akár paradoxona a helyzetnek, hogy az új tálib vezetés újságírói utakat szervez, ami első körben rövid választ ad arra a kérdésre, hogy miből szerzi a bevételeit a kabuli vezetés: segélyből. Alapvetően a vezetett utak kettős célt szolgálnak: elsősorban beilleszthetők abba az alapvető stratégiába, ami a különböző segélyekre alapoz a bevételek tekintetében, ugyanakkor azt a képet festi az országról, hogy az átmenet békés és nem egy szélsőséges rendszer kezd kiépülni.
Mindez különös abból a szempontból, hogy a jelenlegi kabuli kormányból több személy is szerepel az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankciós listáján, legfőképp érdemes a belügyminiszter, Szirádzsuddin Hakkáni személyét kiemelni, aki az FBI körözési listáján 10 millió dolláros vérdíjjal a legkeresettebb személy. Hakkáni és hálózata nevéhez fűződik az utóbbi 20 évben elkövetett legtöbb támadás; nemcsak amerikai, valamint helyi segítői feladatokat ellátó katonai célpontok ellen, de civilekkel szemben is követtek el terrorcselekményeket.
2021.09.24. (XXV/38)
