Skócia fővárosától, a történelmi kincsekben gazdag Edinburghtól nem messze található St. Andrews városkája. Mindkét település híresen gyönyörű, telis-tele kulturális és természeti örökségekkel. St. Andrewsban működik az Egyesült Királyság harmadik, Skóciának pedig legrégebbi egyeteme, amelyet 1413-ban alapítottak, és amely felsőoktatási intézmény a tavalyi évben a The Times ranglistáján Cambridge-et és Oxfordot is maga mögé kényszerítette.
Egy ottani vitaversenyre vittem ki egy magyar egyetemista csoportot. A racionális vitázás kultúrája és a vitaversenyek szervezése évszázadok óta az angolszász egyetemi élet központi része, így alig vártuk, hogy a „profiktól tanuljunk”. Magától értetődő, hogy az intézmény színvonalához méltó nemzetközi eseményre számítottunk; ezzel szemben a versenyen sokkoló állapotok fogadtak minket.
A kezdeti meghökkenést az okozta, hogy mennyire nem érdekelt senkit az egyedüli külföldről érkező delegáció. Lovagiasságra már gondolni sem mer az ember, de az alapvető civil fogadtatás is hiányzott egy elvileg „befogadó kultúrájú” helyen. Azonban ennél sokkal, de sokkal fontosabb és drasztikusabb jelenség, amivel szembesülnünk kellett: