A kivonulás utáni új felállásban az afgánokkal szemben is inkább a szankciós politikát választják, és befagyasztották az Afgán Központi Bank külföldön tartott devizatartalékait – 7 milliárd dollárt a FED kezelésében New Yorkban, 2 milliárdot pedig más országokban, köztük Nagy-Britanniában, Németországban, az Emírségekban és máshol. Így aztán nem csoda, hogy a tálib kormány, amely tavaly augusztusban átvette a hatalmat, inkább Oroszország felé fordul, ha üzletről van szó. Ennek keretein belül jutányos áron akarnak fosszilis energiahordozókat beszerezni az oroszoktól, és az új ipari miniszter, Nuriddin Azizi azt is bejelentette, igyekeznek majd még inkább kiterjeszteni a gazdasági és fejlesztési kapcsolatokat Oroszországgal.
Az olajért azonban egyelőre a befagyasztott készpénz helyett barterben tudnak fizetni, például „az általunk kitermelt ásványi anyagokkal, emellett rendelkezünk például szárított gyümölcsökkel, mazsolával és gyógynövényekkel is”. Kérdés, hogy ez létrejöhet-e. Afganisztánnak sokkal több olaj kell, mint amennyi mazsolára az oroszoknak szükségük van, ugyanis 2020-ban az orosz irányból érkező behozatal 151 millió dollárt tett ki, míg az orosz irányba indított export csak 3 millió dollárt.
A pénz azonban továbbra is hozzáférhetetlen, és úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok végleg kisajátítaná azt, azzal az indokkal, hogy a szeptember 11-i terrortámadás áldozatainak családjait kívánják belőle kompenzálni. Ezek közül azonban több tucatnyian egy nyílt levélben kifogásolták az eljárást, mondván, hogy „a 7 milliárd dollár bármely részének felhasználása szeptember 11-ével kapcsolatosan a tálibok ellen kimondott bírósági ítéletek miatt a családtagok számára jogilag erősen kérdéses, erkölcsileg pedig teljesen helytelen”, áll a Fehér Házba augusztus 15-én eljuttatott levélben. Az aláírók között többen kértek kárpótlást, de azt nem szeretnék, ha ebből a pénzből kapnák meg azt, mert szerintük ez a pénz „az afgán népé, és csakis az afgánoké”.
2022.08.26. (XXVI/34)
