Tom Wolfe, az amerikai újságírás egyik legismertebb figurája egyszer úgy nyilatkozott hazája politikájáról, hogy az olyan, mint egy vonat: hiába megy a kiabálás a jobb- és baloldalon is, az csak zakatol tovább a sínpáron. Az utóbbi néhány év teljes mértékben alátámasztja, hogy az Egyesült Államok megállíthatatlanul halad valami misztikusan homályos cél, valamiféle apokaliptikus thelosz felé. Trump távozása óta ellenállhatatlan erő repíti Washingtont és vele a világot is a vészterhes jövőbe. Azért a kiabálás megy, és e hangoskodásnak állandó protagonistájává lépett elő a tech-titán Elon Musk. Az elmúlt hetekben ismét sikerült felkavarnia a republikánus tábor háborgásra örökké, cselekvésre viszont nem mindig kész szellemét az úgynevezett Twitter-aktákkal, mellyel állítása szerint fényt derítettek a „régi Twitter” berkeiben zajló visszaélésekre.
Musk aktái 2020 őszére kalauzolnak és bemutatják Hunter Biden laptopbotrányának, valamint Trump Twitterről való kitiltásának eddig nem ismert történetét. Emellett bepillantást nyújtanak abba is, hogyan korlátozták különböző konzervatív vagy a főáramhoz nem igazodó személyek láthatóságát vagy éppen a posztjaik elérését a felületen. A Tesla-vezér álma, hogy újonnan vásárolt platformját a legmegbízhatóbb információforrássá tegye, ennek szellemében pedig az aktákat Twitter-bejegyzésekben osztották meg az általa felkért újságírók. A marketingszál rá is nyomta a bélyegét a szivárogtatásra: egy nehezen olvasható és töredezett információfolyamot kapott a nagyközönség.
Az akták különlegessége elsősorban az, hogy rengeteg képernyőfotón keresztül bepillantást nyújtanak a Twitter alkalmazottainak kommunikációjába, illetve a cég működésébe. A céges e-mailezések, chatek egy meglehetősen kaotikus világot mutatnak be, ahol hisztérikus baloldali fiatalok diszponálnak államvezetők fiókjai, továbbá milliók figyelme fölött. Az aktákból kiderül, hogy minden politikai oldal igyekezett nyomást gyakorolni a Twitter tisztviselőire, hogy miként bánjanak a felületre kikerült bejegyzésekkel. Azonban a jelek szerint a demokratáknak egyértelműen nagyobb beleszólásuk volt, már csak az alkalmazottak politikai irányultsága miatt is; a republikánusoknak többnyire be kellett érniük a haragos méltatlankodással.