A Krím-félsziget 2014-es orosz annektálását követően már alkalmazott európai szankciós politika miatt nem volt meglepő, hogy az Unió újból ehhez az eszközhöz fordult. Az azonban, hogy a szankciókat néhány hónap alatt szinte a teljes gazdaságra és energiaszektorra kiterjesztették, korántsem volt magától értetődő. Az EU maga is áldozata saját szankcióinak, így ez a lépés egyértelműen rávilágít arra, hogy a háttérben olyan erejű geopolitikai „lemeztektonikai” mozgások állnak, amelyeknek az EU nem képes, vagy nem akar ellenállni. A történelemkönyvekben vélhetően úgy fognak emlékezni 2022-re, mint arra az évre, amikor az Európai Unió saját elemi gazdasági érdekeit figyelmen kívül hagyva elkezdte magát teljes mértékben leválasztani Oroszországról.
Az EU nemcsak elítélte a háborút és az agresszor Oroszország fellépését, hanem kvázi háborús félként kezdett el viselkedni.