A főváros bevétele még könnyebb lenne, ha a folyót kikerülve északról, a belarusz határról hatolnának Ukrajnába.
A paranoia közepette a Kreml viszont váltig állítja, hogy esze ágában sincs elfoglalni Ukrajnát. A kormányzat magas rangú képviselői fejezik ki abbéli aggályaikat, hogy a nyugati erők még vegyi támadással való provokációtól sem riadnak vissza.
A felek tehát kölcsönösen egymást vádolják agresszióval. Mik azonban a tények?
Tagadhatatlan, hogy Putyin politikája vajmi kevéssé törődik Ukrajna területi sérthetetlenségével, de az is tagadhatatlan, hogy Oroszország még alapvetően saját határain belül mozog. Ezzel ellentétben a NATO polipszerűen terjeszkedik a térségben, és Ukrajna tökéletes ütközőzóna a nyugati erők számára, akik szintén ritkán törődtek a néhai vasfüggöny keleti felére eső országokkal.
Az is nyilvánvaló, hogy északkeleti szomszédunk a CIA játszótere lett, és ahogy az lenni szokott, a hírszerzési versenyben Moszkva sem akar lemaradni. A közép- kelet-európai régió országainak tehát azt kell eldönteniük, meddig kívánnak grundként verekedőhelyszínt biztosítani a nagyoknak. Lengyelország, Magyarország, de Ukrajna is megtanulhatta, hogy semmi jó nem származik abból, amikor a nagyhatalmak közé szorulunk. Ezért sem mindegy, hogy a következő években milyen irányt vesznek az országaink. A nemzeti túlélés a tét.
2022.01.21. (XXVI/3)
