Tüntetés az almati városháza előtt. Csak orosz segítséggel ült el a káosz.(Fotó: AP / Yan Blagov)
Január első napjaiban Kazahsztánból érkező beszámolók verték fel az ilyenkor amúgy hagyományosan álmos hírpiacot. Az első információk arról szóltak, hogy nagyszabású tüntetések törtek ki, miután a kazah kormány eltörölte a cseppfolyósított gáz (LPG) hatóságilag szabályozott árplafonját, aminek következtében egyik pillanatról a másikra duplájára nőtt az országban igen népszerű üzemanyagfajta ára.
A vidékről induló, majd hamar a (nem hivatalos) fővárosba, Almatiba átterjedő tüntetéshullám rövid idő alatt olyan intenzitásúvá vált, hogy három nappal az első demonstrációk után lemondott a kormány, Kaszim-Zsomart Tokajev elnök pedig szükségállapotot rendelt el. Azonban az igazán drámai események csak ezután következtek. A demonstrálók és a biztonsági erők közötti összecsapások egyre erőszakosabbakká váltak, mindkét oldalon halottakkal (legalább 163 demonstráló és 16 egyenruhás) és nagyon sok sérülttel. Ami sajnos nem meglepő annak fényében, hogy Tokajev terroristáknak minősítette a zavargókat, akikre figyelmeztetés nélkül tüzet lehet nyitni.
Közben külföldi katonai csapatok is megjelentek az országban, miután a kazah államfő segítséget kért a volt szovjet tagköztársaságokat tömörítő, orosz vezetésű Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetétől (KBSZSZ) a helyzet megoldásához. Moszkva az általa vezetett katonai szövetség keretében több mint 70 katonai repülőgépet és 1500 katonát küldött Kazahsztánba (a teljes kontingens nagyjából 2000 főre tehető). A kőkemény fellépés következtében viszonylag hamar erejét vesztették a zavargások, lapzártánkkor úgy tűnik, sikerült normalizálni a helyzetet a közép-ázsiai országban és újraindult az élet, a hét második felében pedig megkezdték az orosz csapatok kivonását.
2022.01.14. (XXVI/2)
